Hírek

Június 3. és 18. között tizenkét nemzetközi önkéntes érkezett Székelykeresztúrra az Európai Szolidaritási Testület (ESC) Green Growth projektjének keretében. A két hét során a résztvevők nemcsak új ismereteket szereztek a fenntarthatóságról és a közösségi munkáról, hanem aktívan hozzájárultak ahhoz is, hogy a környezettudatosság üzenete minél több emberhez eljusson.

A projekt során az önkéntesek három településen: Székelykeresztúron, Szenterzsébeten, Etéden dolgoztak, ahol gyermekekkel, fiatalokkal és felnőttekkel találkoztak. A program középpontjában három kiemelt téma állt: a fenntarthatóság, a környezetvédelem és a kreatív újrahasznosítás (upcycling). Ezeket a témákat a résztvevők interaktív, játékos és élményalapú módszerekkel dolgozták fel, hogy minden korosztály számára érthetővé és élvezetessé tegyék.

A két hét alatt az önkéntesek több mint 300 gyermekkel és fiatallal kerültek kapcsolatba. Iskolai foglalkozásokat, közösségi programokat és környezeti nevelési workshopokat szerveztek, amelyek során a résztvevők nemcsak új ismereteket szereztek, hanem saját ötleteikkel és kreativitásukkal is hozzájárultak a közös munkához.

A projekt egyik legfontosabb eredménye három olyan mini projekt megvalósítása volt, amelyek a fenntarthatóság gyakorlati oldalát mutatták be. Az első a környezeti nevelési workshopok sorozata volt, ahol a résztvevők a hulladékcsökkentés, a szelektív gyűjtés és a környezettudatos életmód alapjaival ismerkedhettek meg. A második mini projekt az upcycling és kreatív alkotás témájára épült, amely során a gyerekek újrahasznosítható anyagokból készítettek játékokat és használati tárgyakat. A harmadik mini projekt a közösségépítésre és a nemformális tanulásra fókuszált, olyan tevékenységekkel, amelyek az együttműködést, a kommunikációt és az aktív részvételt erősítették.

A személyes foglalkozások mellett az önkéntesek edukatív videók készítésében is aktívan részt vettek. Ezek a rövid, figyelemfelkeltő tartalmak a fenntarthatóság, a környezetvédelem és a tudatos életmód témáit dolgozták fel közérthető és kreatív formában. A videók célja az volt, hogy a projekt üzenete ne csak a workshopokon részt vevőkhöz jusson el, hanem a közösségi média felületein keresztül egy szélesebb közönséget is elérjen. Az önkéntesek az ötleteléstől és a forgatókönyvírástól kezdve a forgatáson át egészen a videók szerkesztéséig részt vettek a teljes folyamatban, így olyan tartalmak születtek, amelyek hosszú távon is hozzájárulnak a környezettudatos szemléletformáláshoz.

A Green Growth projekt azonban sokkal többről szólt, mint workshopokról és programokról. Az önkéntesek különböző országokból érkeztek, eltérő kultúrákat, tapasztalatokat és nézőpontokat hozva magukkal. A közös munka során nemcsak a helyi közösségek tanultak tőlük, hanem ők maguk is rengeteget tanultak egymástól és az itt élő emberektől. Barátságok születtek, új nézőpontok alakultak ki, és számos olyan élmény gyűlt össze, amely hosszú távon is meghatározó marad számukra.

A projekt egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a fenntartható változás nem feltétlenül nagy lépésekkel kezdődik. Sokszor egyetlen beszélgetés, egy új ötlet, egy közösen elkészített alkotás vagy egy inspiráló élmény is elegendő ahhoz, hogy elindítson valakit egy tudatosabb és felelősségteljesebb jövő felé.

Bár a projekt június 18-án hivatalosan véget ért, hatása tovább él azokban a gyermekekben, fiatalokban és közösségi tagokban, akikkel az önkéntesek találkoztak. Reméljük, hogy a megszerzett tudás, az átélt élmények és a közösen eltöltött pillanatok még sokáig inspirációt jelentenek majd mindannyiuk számára.

Köszönjük a tizenkét önkéntes elkötelezett munkáját, lelkesedését és nyitottságát, valamint minden partnerünknek, pedagógusnak és résztvevőnek az együttműködést. A Green Growth projekt ismét bebizonyította, hogy amikor fiatalok különböző országokból összefognak egy közös cél érdekében, valódi és tartós változásokat tudnak elindítani a közösségekben.

Hírek

Néhány nappal ezelőtt ellátogattunk az énlaki iskolába és a székelyszentkirályi polgármesteri hivatalba, számos különböző tevékenységet és eszközt magunkkal vive. Workshopokat tartottunk gyermekeknek, fiataloknak (az előkészítő osztálytól a nyolcadik osztályig), valamint felnőtteknek is. Számunkra a foglalkozások már jóval az esemény előtt elkezdődtek, hiszen közösen terveztük meg, írtuk össze és szerveztük meg azokat a tevékenységeket, amelyeket a résztvevőknek szerettünk volna kínálni.

A fő tevékenységünk az upcycling, vagyis az újrahasznosítás kreatív formája köré épült. Miután levetítettünk egy rövid, szemléltető videót a témáról, és beszélgettünk arról, hogyan lehet a hulladékanyagokat valami új és hasznos dologgá alakítani, következett a gyakorlati rész.

A résztvevők kis csoportokban dolgoztak, és az volt a feladatuk, hogy teljesen a nulláról tervezzenek és készítsenek el egy játékot – például egy kosárlabdapályát – kizárólag az általunk biztosított újrahasznosítható anyagok felhasználásával. Kartondobozok, műanyag palackok, filctollak és különböző kreatív eszközök álltak rendelkezésükre. A fő tevékenység mellett játékokat is játszottunk, és kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy minden résztvevő érezze: fontos, értékes és megbecsült tagja a csoportnak.

A Sárga Házban tartott értékelés során arra a következtetésre jutottunk, hogy sikerült bevonnunk a résztvevőket a projektbe, és többükben felébresztenünk az érdeklődést és a kíváncsiságot a fenntarthatóság iránt.

Egy ponton Mate bekapcsolódott a beszélgetésbe, és mondott valamit, amit valószínűleg soha nem fogunk elfelejteni: „Mi, az ATA, vagyunk az a lehetőség, amellyel ezek a gyerekek találkozhatnak.”

Ez a gondolat teljesen megváltoztatta azt a szemléletet, ahogyan a workshopokra és az egész projektre tekintettünk.

A célunk nem csupán az volt, hogy bevonjuk őket a tevékenységekbe. A legfontosabb célunk az volt, hogy jelen legyünk. Egyszerűen ott legyünk mellettük. Hogy új nézőpontokat és új lehetőségeket mutassunk nekik, amelyekről talán korábban nem is tudtak. Ezek a workshopok nem rólunk és nem a mi teljesítményünkről szólnak. Ezek a foglalkozások a résztvevőkről szólnak, értük vannak, és velük együtt valósulnak meg, függetlenül attól, hogy éppen ki vezeti őket.

Ezért a legfontosabb feladatunk a jelenlét és az aktív részvétel. Azon a napon megnevettettük őket, futtattuk őket, alkotásra ösztönöztük őket, és lehetőséget adtunk nekik az új dolgok felfedezésére. Nem minden résztvevő kapcsolódott be ugyanolyan mértékben, de mindannyian megtapasztalhatták, milyen egy nemformális oktatáson alapuló foglalkozás.

Természetesen még sokat kell fejlődnünk mint oktatók és foglalkozásvezetők, ezt mi magunk is látjuk. De ott voltunk velük, és megosztottuk velük ezt az élményt. Mi pedig úgy hisszük, hogy végső soron ez az, ami igazán számít.

Hírek

Mielőtt elkezdtem volna a projektet, az motivált, hogy hozzájárulhatok egy olyan kezdeményezéshez, amely lehetőségeket teremt az erdélyi fiatalok számára, különösen a hátrányos helyzetűeknek. A Green Growth projekt célja nemformális oktatási műhelyfoglalkozások szervezése fiatal diákok és felnőttek számára, különös hangsúlyt fektetve a fenntarthatóságra és a zöld fejlődésre.

A projekt során több iskolát is meglátogattunk, és lehetőségünk nyílt arra, hogy olyan diákokkal találkozzunk, akik ugyanabból a régióból származnak, mégis nagyon eltérő élethelyzettel és háttérrel rendelkeznek.

Arra azonban nem számítottam teljesen, hogy mit fogok tapasztalni, amikor megérkezem.

A közösségalapú oktatás gondolata mindig közel állt hozzám. Hiszem, hogy az igazán értékes tanulás valós helyekhez, valós emberekhez és – ami a legfontosabb – valós szükségletekhez kapcsolódik. A Green Growth műhelyfoglalkozások célja nem csupán a fenntarthatóság fogalmának bemutatása volt, hanem az is, hogy az erdélyi fiatalokat arra ösztönözze, hogy kreatívan gondolkodjanak környezetükről és jövőjükről. Sok iskolában olyan hátrányos helyzetű diákokkal dolgozhattunk együtt, akik korábban még nem találkoztak ezekkel a témákkal, és valószínűleg más módon nem is lett volna lehetőségük megismerni őket.

Emellett szerettem volna túllépni a puszta megfigyelő szerepén. Korábban már dolgoztam sérülékeny helyzetű közösségekkel, és minden alkalommal ugyanarra a felismerésre jutottam: a közelség fontos, de önmagában nem elegendő. Valami kézzelfoghatóhoz szerettem volna hozzájárulni, és ez a projekt megadta erre a lehetőséget.

Ami a leginkább megérintett, nem a gyermekek által tapasztalt anyagi hiány volt, hiszen erre bizonyos mértékig számítottam. Sokkal inkább azok a csendes, hétköznapi részletek leptek meg, amelyekről korábban nem is gondolkodtam. Több gyermeknek sebek és vágások voltak az ujjain a tűzifa aprítása miatt. Egy kisfiú szinte mellékesen mesélte, hogy születésnapjára egy pohár vizet és egy darab csokoládét kapott. Másokat idősebb testvéreik neveltek, mert szüleik idénymunkára mentek más településekre vagy országokba, és csak időnként tudtak hazatérni.

Számukra ezek nem rendkívüli nehézségek történetei voltak, hanem a mindennapi élet részei. Mégis minden csoport, amellyel dolgoztunk, tele volt kreativitással. Minden gyermekben ott volt a természetes alkotókedv, amelyet a foglalkozások során szabadon megmutathattak. Ez tette az élményt egyszerre örömtelivé és szívszorítóvá: tudni azt, hogy nem mindegyiküknek van rendszeresen lehetősége olyan térben lenni, ahol szabadon alkothat és kifejezheti önmagát. Néhányuk számára talán ez a workshop volt az egyik ritka alkalom, amikor valaki leült melléjük, és azt mondta: „Az ötleteid számítanak.”

A gyermekek lelkesedése és aktív részvétele segített megérteni a közösségalapú projektek valódi értékét. Ezek a kezdeményezések ott találják meg az embereket, ahol éppen vannak. Nem azt várják el a hátrányos helyzetű közösségektől, hogy eljussanak a lehetőségekhez, hanem maguk viszik el hozzájuk azokat. Arra építenek, ami már eleve jelen van a közösségekben: a kreativitásra, az alkalmazkodóképességre és a tudásra. Az ilyen foglalkozások lehetőséget adnak a gyerekeknek arra, hogy bevonva érezzék magukat, hogy észrevegyék őket, és hogy olyan tevékenységekben vegyenek részt, amelyek felkeltik a kíváncsiságukat és új ötletek megszületésére ösztönzik őket.

Voltak pillanatok, amelyeket érzelmileg nehéz volt feldolgozni. Szembesülni azzal a különbséggel, ami aközött van, amit ezek a gyermekek megérdemelnének, és azok között a körülmények között, amelyekben sokan közülük felnőnek, nem volt könnyű. Mégis valami váratlant is kaptam ettől az élménytől: reményt.

Ugyanazok a gyermekek, akik jelentős nehézségekkel szembesülnek, rendkívül kíváncsiak, fantáziadúsak és tanulni vágyók voltak. A probléma soha nem a képességeikben rejlett, hanem a lehetőségekhez való hozzáférés hiányában. Ez a felismerés megerősítette bennem azt a hitet, hogy az egyenlőtlenség nem csupán anyagi nélkülözést jelent, hanem azt is, hogy nem mindenki fér hozzá azokhoz a terekhez és lehetőségekhez, ahol a kreativitás, a kritikai gondolkodás és a személyes fejlődés kibontakozhat. Rádöbbentett arra, milyen fontos olyan környezetet teremteni, ahol minden gyermek felfedezheti a saját képességeit, és elképzelhet egy jövőt a körülményei által szabott korlátokon túl is.

Remélem, hogy a hozzájárulásom, bármilyen kicsi és rövid ideig tartó volt is, valami értékeset adott ezeknek a diákoknak. Remélem, hogy élvezték a foglalkozásokat, érdekesnek találták őket, és ami a legfontosabb, hogy felkeltették a kíváncsiságukat olyan új témák iránt, mint a fenntarthatóság. Remélem, hogy akár csak egy rövid időre is azt érezhették: valaki odafigyel rájuk, és az ötleteik értékesek az iskola falain túl is.

Amit magammal viszek ebből az élményből, azt nehéz néhány mondatban összefoglalni. Mélyebb megértést kaptam arról, mit jelent közösségekkel együtt dolgozni, nem pedig csupán értük. Emlékeztetett arra, hogy a legfontosabb készségek közé tartozik a figyelmes meghallgatás, a jelenlét és az a nyitottság, amely lehetővé teszi, hogy mások meglepjenek bennünket ötleteikkel és meglátásaikkal.

A célom nem az volt, hogy kész megoldásokat adjak olyan kérdésekre, mint például az újrahasznosítás. Sokkal inkább azt szerettem volna megmutatni, hogy minden új ötlet értékes, és hogy a valódi fejlődés akkor történik meg, amikor együtt növekszünk és tanulunk. Egy teremnyi gyermek képe, akik közül néhányan nagyon nehéz körülmények között élnek, mégis teljes lelkesedéssel és örömmel alkotnak együtt, hosszú ideig velem marad.

Hírek

Az ATA Green Growth keretében megvalósuló rövid távú Európai Szolidaritási Testület (ESC) önkéntes projekt részeként csapatunk négy környezeti nevelési workshopot szervezett az etédi iskola gyermekei számára. A foglalkozások célja a fenntarthatóság, a környezettudatosság és a felelős mindennapi szokások népszerűsítése volt interaktív tanulási módszereken keresztül.

A workshopokat többnapos előkészítő munka előzte meg. ESC önkéntesként szorosan együttműködtünk annak érdekében, hogy oktató jellegű játékokat és tevékenységeket tervezzünk az ökológia, az újrahasznosítás, a hulladékcsökkentés és a környezetvédelem témaköreiben. Jelentős időt fordítottunk az eszközök előkészítésére is: sok elemet kézzel vágtunk, készítettünk és állítottunk össze, hogy a gyermekek számára élvezetes és gyakorlatias tanulási élményt biztosítsunk.

Az előkészületek egyik emlékezetes mozzanata Miriam kivételes papírvágó tehetsége volt, amely kreativitásával és precizitásával nagyban hozzájárult a foglalkozások során használt számos szemléltető anyag elkészítéséhez.

A workshopok sikerét az önkéntes csapat sokszínű erősségei is támogatták. Alexis kiváló vezetői készségekről tett tanúbizonyságot, segítette a tevékenységek koordinálását, és biztosította, hogy minden foglalkozás gördülékenyen valósuljon meg. Lillian karizmájával és pozitív energiájával jelentősen hozzájárult a programok sikeréhez: gyorsan kapcsolatot teremtett a gyerekekkel, és aktív részvételre ösztönözte őket. Jakub következetes elkötelezettségről és megbízhatóságról tett tanúbizonyságot, támogatva mind az előkészítési folyamatot, mind a workshopok lebonyolítását, így jelentős szerepet játszott a projekt sikerében.

A foglalkozások során a gyermekek aktívan részt vettek játékokban, beszélgetésekben és csapatfeladatokban, amelyek a tapasztalati tanulást helyezték előtérbe. A tevékenységek lehetőséget adtak számukra arra, hogy a környezetvédelem témáját könnyen érthető és élvezetes formában fedezzék fel, miközben elgondolkodhattak azon is, hogyan járulhatnak hozzá mindennapi döntéseikkel egy fenntarthatóbb jövőhöz.

Az oktatási célok mellett az események teret biztosítottak az ESC önkéntesek és a gyermekek közötti tartalmas kapcsolatok kialakítására is, elősegítve az együttműködést, a kíváncsiságot és az ötletek cseréjét. A foglalkozások során végig érezhető pozitív légkör igazán emlékezetessé és értékessé tette az élményt minden résztvevő számára.

Bár a háttérben rengeteg előkészítő munka zajlott, a gyermekek lelkesedése, kíváncsisága és tanulási motivációja minden befektetett energiát megért. Reméljük, hogy ezek a workshopok inspirálták őket arra, hogy tovább érdeklődjenek a környezetvédelem iránt, és mindennapi életükben apró, de jelentős lépéseket tegyenek környezetünk megóvásáért.