Hírek
Ahogy közeledett az év legszebb időszaka, mi is ugyanannyira élveztük a karácsonyt, mint a gyerekek, elmerülve az ő örömükben és illúzióikban, miközben minden nap tanultunk és felfedeztünk valami újat. A magyar kultúrában, amely jelen van a városunkban, Székelykeresztúron, a Mikulás először december 5-én éjjel látogatja meg a gyerekeket. Ugyanezen a napon a Mikulás meglátogatta a gyerekeket az oviban, apró ajándékot hozva számukra, és ránk is gondolva.
Mindeközben, az év utolsó hónapjában a tanárok, sok más teendőjük mellett, lelkesen készültek a minden évben megrendezett karácsonyi vásárra, amelyhez mi is hozzájárultunk a magunk módján. A vásáron lehetőségünk nyílt szülőkkel, tanárokkal, segítőkkel és gyerekekkel találkozni, és velük együtt remekül szórakozni a megszokott időbeosztásunkon kívül. A program elején a gyerekek egy karácsonyi dalt énekeltek, amit előre begyakoroltak, és amit mi is próbáltunk megtanulni. Ez nemcsak abban segített, hogy jobban megértsük a nyelvet, hanem abban is, hogy mélyebben integrálódjunk közéjük.
Később, amikor közeledett a Mikulás második érkezése, nagy ajándékokat hagyott a gyerekeknek, akik örömmel fogadták Annát is, aki épp akkor csatlakozott az óvodához.
Ezen kívül más érdekes tevékenységekben is részt vettünk: Natalia fotózáson vett részt a gyerekekkel; Anna osztályával a rádióba ment, ahol ajándékokat osztottak szét a kevesebb lehetőséggel rendelkező gyerekeknek, és Nerea mézeskalácsokat hozott, amelyeket a gyerekek saját ízlésük szerint díszítettek.
Két hónapnyi közös munka a gyerekekkel nemcsak rájuk, hanem ránk is hatással van, akik itt vagyunk értük. Ahogy telik az idő, egyre közelebb kerülünk hozzájuk, és egyre jobban megértjük őket, még akkor is, ha nem ismerjük a nyelvüket. Érezzük az energiájukat, melegségüket és azt, hogy szívesen fogadnak minket. Számunkra ez nem is munka, hanem egy gazdagító élmény, amely elégedettséggel és kölcsönös tanulással tölt el.
Ebben az időszakban megfigyelhettük, hogy a gyerekek emlékeznek néhány angol szóra, és megpróbálják használni őket a velünk való kommunikáció során. 
Például hatalmas boldogsággal tölt el minket, hogy részesei lehetünk a tanulási folyamatuknak, és láthatjuk, hogyan alkalmazzák a mindennapi életben – például amikor festenek, és hirtelen angolul mondják a színeket, vagy amikor erőfeszítést tesznek, hogy “thank you” vagy “goodbye” szavakat mondjanak, ezzel kifejezve hálájukat a jelenlétünkért.
Minden pillanat velük egyedi. Például amikor igyekeznek megtanulni a nevünket, vagy amikor emlékeznek apró részletekre rólunk, illetve korábbi közös élményeinkre.Kétségtelen, hogy ezek csodálatos hónapok voltak, amelyeket fantasztikus tanárok és gyerekek körében tölthettünk, akik legalább annyit tanítanak nekünk, mint amennyit mi tanítunk nekik.
A Három Galamb Egyesületnél számos egymással összekapcsolódó tevékenység zajlik, amelyek mind egy közös célt szolgálnak: hogy a fiataloknak – ahogy mi a központban hívjuk őket – a holdnaptár által meghatározott rutint biztosítsunk. Ez az évenkénti ciklus nemcsak értelmet ad az életüknek, hanem kiemeli azokat a fontos eseményeket is, amelyeket közösen ünnepelhetünk, például a karácsonyt és annak vásárait.
Minden karácsonyi vásár, amelyen részt veszünk, egyedi, sajátos résztvevőkkel és termékválasztékkal. Az előkészületek folyamata azonban mindig ugyanaz: hónapokon át tartó ötletelés, gyűjtögetés, kézműveskedés, főzés és címkézés. Minden részletet fiatalokból, tanárokból, önkéntesekből és hozzátartozókból álló csapat tervez és valósít meg szoros együttműködésben. Az eredmény különféle termékek széles választéka: ízletes chutney-k, könyvjelzők, nemez tündérek, szappanok és sütemények. Még egy hagyományos édességet is elkészítettem a régiómból, a „panellets”-t, amely édesburgonyából készül. Bár nem fogyott túl jól, óriási örömet éreztem, hogy bemutathattam kultúrám egy darabját – felejthetetlen élmény volt.
A csíkszeredai karácsonyi vásáron nagy reményekkel rendeztük be a standunkat, és csodás időt töltöttünk az árusítással, vásárlással, sőt, még lángos keresgélésével is. A kemény munka meghozta gyümölcsét. Hasonlóképpen, az udvarhelyi karácsonyi vásáron, bár nem maradhattam a végéig, sikerült még szebben feldíszítenünk a sátrunkat – fantasztikusan nézett ki! Az ilyen események rávilágítanak arra az óriási erőfeszítésre, amelyet mindenki belead, különösen a fiatal résztvevők, akik büszkén árusítják az általuk gondosan készített termékeket.
Még most is, amikor újabb projekteken dolgozunk, a fiatalok izgatottan kérdezik: „Mire lesz ez jó?” Lelkesedésük, hogy megosszák napi alkotásaikat, ragályos. Amikor megkérdezik tőlem, mivel foglalkozunk, mindig azt válaszolom: hogy tiszteletteljes környezetben éljük az életünket, ahol megtanuljuk, hogyan működjünk együtt, kezeljük az érzelmeinket és hatékonyan kommunikáljunk egymással. Ez az együttműködésre és kölcsönös megértésre való elkötelezettség teszi lehetővé, hogy a különbségeink ellenére továbbra is együtt dolgozzunk.
📍 Helyszín: L’Espai de l’Actor, Vic, Katalónia, Spanyolország
