Hat fiatal, hátrahagyva a nyári hőséget, az idei labdarúgó-világbajnokságnak otthont adó Németország hűvös, de barátságos hangulatú, Oldenburg nevű kisvárosában töltött el közel két hetet 2024. június 6-18. között további észt, ír, szlovén, észak-macedón és német résztvevőkkel, hogy beleássák magukat a gyermekkori mesék és történetek világába, felkutassák az általuk belénk ivódott sztereotíp és előítéletes viselkedéseket, s mindezt különböző színházi és digitális eszközök által megváltoztassák, átírják, és újraépítsék.
Beszámolójuk alább olvasható:
„Az első nap reggelét bemutatkozó játékokkal kezdtük, hogy jobban megismerhessük egymást. Ezt követően lefektettünk néhány fontos szabályt és átbeszéltük, milyen feladatokkal és programokkal kell szembenéznünk az elkövetkezendő két hétben. Délután csapatokra osztottak bennünket, és „kincskeresésre” küldtek Oldenburg városába. A feladatunk az volt, hogy híresebb turistalátványosságokat keressünk, melyek megtalálását képekkel bizonyítottuk. A feladat során jobban megismerhettük egymást és a várost is.
A második nap reggelén a résztvevők megismerhették a 8 fő kompetenciát, és megoszthatták saját tapasztalataikat, emlékeiket, illetve álmaikat egy fa-ábra segítségével. Az ezt követő program bevezette a csere egyik legfontosabb hármas témakörét: a sztereotípia, az előítélet és a diszkrimináció fogalmait. A társaság csoportokban dolgozva megbeszélte, ábrázolta, tényekkel és konkrét példákkal támasztotta alá eme fogalmakat, és ezáltal közelebb került ezek valódi értelméhez. Ezután egy játék következett, melyet szintén 3 csapat játszott, és a különböző versenyszámokat egy zsűri pontozta. Ebben a vetélkedőben mindenféle ügyességi játékokban mérték össze erejüket a résztvevők, viszont egyes csapatok valami gyanúsat kezdtek érezni a játék iránt. Mint ahogy kiderült, a játék első percétől el volt döntve, melyik csapat lesz a nyertes, és mindenféle fáradozás felesleges volt a csapatok részéről. Ez az úgynevezett “rigged game” elgondolkodtatta a résztvevőket, melynek köszönhetően ezt a témát tovább tárgyalva jobban megismerhettük és megérthettük egymás gyerekkori történeteit vagy akár egész országot érintő helyzeteket. A napot az interkulturális este zárta, mely során minden ország bemutatta hazáját egy videó, bemutató, tánc, vagy akár gyermekkori történetek segítségével. Ezután a résztvevők megkóstolhattak minden ételt, italt, vagy nasit, amit a más országok képviselői hoztak magukkal.
A reggeli szokásos bemelegítő után a koordinátorok felvázolták a következő feladatunkat. Négy csapat közül választhattunk:
Storytelling
Escape Room
„Influencer for a day”
Stand up.
A csapatok feladata az volt, hogy egy előadást vagy bemutatót tartsanak – Escape Room esetében szabadulószobát alakítsanak ki – mindezt sztereotípiákra építve. Ebédig kaptunk időt, hogy ezeken agyaljunk és kidolgozzuk őket másnapra. Délután Oldenburgtól mindössze 30 km-re lévő Varelbe, az Északi-tenger partján fekvő kisvárosba utaztunk, ahol a tengerparton töltöttük a szabadidőnket. Volt, aki a hideg víz ellenére is bemerészkedett a tengerbe, a többiek a parton pihentek. Visszaérve Oldenburgba, kis csapatunk a helyi „Big Kebab” étteremben vacsorázott, így feltöltődve, jóllakottan és boldogan zárhattuk a napot.
A megszokott felébresztő gyakorlat után az előző napon kidolgozott produkciók bemutatására került sor. Az első csapat a Storytelling volt, akik két szlovén történetet mutattak be, nekünk pedig rá kellett jönnünk a rejtett elnyomásokra és tanulságokra. Ez után jött a talán legizgalmasabb, nagy sikernek örvendő Szabadulószoba. Ez egy régi pincében volt megvalósítva, és a többi csapatnak kellett megtalálnia a szabaduláshoz szükséges kulcsot. A témája a megfélemlítés és a hátrányok voltak, mivel a csapatban voltak tagok, akik le voltak korlátozva, mint például vakság, némaság vagy hátrakötött kezek által. Ez után jött az „Influencer for a day” csapata, amiben életre kelt a rövid videók világa, és különböző vicces vagy éppen sztereotipikus videókat kellett megkülönböztetnünk. Végül, de nem utolsósorban, a Stand Up komédia színpada várta a többi csapat tagjait. Itt a résztvevők sorra vették a cserére érkező országokat, és felhasználva a köztudatba ivódott és az elmúlt napokban tárgyalt negatív, sztereotipikus tulajdonságokat, humoros előadásaikkal megnevettették a közönséget… talán kivéve azokat, akiket éppen „kiosztottak”, de hát ez a Stand Up lényege. A sok kacagás és mérgelődés után viszont az estét megbékélve, mindenki szabadon tölthette el közös játék, filmnézés vagy akár pihenés formájában.
Az ötödik nap első sorban az ökológiai lábnyomunkra gondoltunk, így a Greendex applikáció segítségével kiszámoltuk az oda utazásunk környezetre gyakorolt hatását, és hogy hogyan ellensúlyozhatjuk azt. Ez után vezetőnk, Gabriella vette át az irányítást, és bemutatta a Papírszínház művészetét. Egy rövid, gyönyörű bemutató után csapatokba oszlottunk és elkezdtünk agyalni. Minden csapat kapott egy sztereotípiatípust, amit be kellett vezetni a történetbe. Az első perctől mind komolyan vettük a feladatokat, nagy érdeklődéssel és odaadással álltunk az ügyhöz. Hosszú órák után bemutattuk egymásnak az alkotásokat, amely során 5 nagyon jól kivitelezett és megható történetet láthattunk. A bemutatók után megbeszéltük a tanulságát az előadott történeteknek, a sztereotíp formákat, amiket felfedeztünk bennük, illetve azt is, hogy hogyan lehetne megváltoztatni azokat. Egy fárasztó, de élvezetes nap után pedig mindenki kikapcsolódott a szálláson ott, ahol jónak látta.
A csere közepéhez érve egy közös kiértékelést tartottunk, átvéve ismét az egyes napok tevékenységeit, tanulságait, élményeit, illetve a 8 kulcskompetencia értékeit. A szabad délután előtt pedig megismerkedhettünk az elkövetkezendő napok feladataival, a három gyártócsapat – két színjátszó és egy videó/közösségi média csapat – tevékenységeivel. A koordinátorok előadással, interaktív tevékenységekkel, példákkal mutatták be terveiket, amelyek alapján kiválaszthattuk a számunkra legmegfelelőbb közösséget. Mindhárom csapatban képviseltettük magunkat, így megoszthatjuk, milyen tevékenységeket is végeztünk a fennmaradó napokban.
A Videó/Közösségi Média Csapat feladata a projekt közösségi oldalainak frissítése volt a projekt időtartama alatt. A hatékonyság érdekében a csapaton belül több, háromfős kis csoportokra oszlottunk, hogy minél többféle módszerrel minél több tartalmat gyárthassunk. Én személy szerint nagyon örültem, hogy ezt a csapatot választhattam, mivel amellett, hogy megtanultunk animációs és stopmotion videókat készíteni, illetve bővítettük a videóvágási és interjúkészítési képességeinket is, közelebb kerültünk a csapat többi tagjához, és egy remek kis közösséget hoztunk létre, amelyben mindenki kivette a munkából a részét. Folyamatosan kisegítettük egymást, ha valaki valamivel nem volt tisztában, és legyőztük félelmeinket azzal is, hogy odamertünk menni idegen emberekhez egy rövid interjú reményében. A videók megtekinthetők a @scooby.youth instgram profil oldalán.
Az egyes színjátszó csapat a gyerekkori történetekre alapozta az előadását. A napok nagy részében csapatépítő és bizalomjátékokat játszottunk, amelyek által jobban megismertük egymást. Történeteket osztottunk meg egymással, amik által ráhangolódtunk a témára és közelebb kerültünk egymáshoz, szinte, mint egy család. Az előadásunk a gyakorlatokból állt, amelyeket a hét folyamán játszottunk, ezek mellé társítottuk a történeteket, amelyeket elmeséltünk a közönség számára is, így mindenki kivette a részét a műsor felépítésében.
A kettes színjátszó csapat a diszkrimináció, előítélet és sztereotípia témáit dolgozta fel egy előadás segítségével. A csoport első két napja csupán hangolódással, játékokkal és egymás megismerésével telt, viszont a gyakorlatok egyes elemei később visszatértek a végső előadásban is. A játékokon keresztül megtanultunk érzelmeket kifejezni, csupán mozgással vagy akár szavakkal, és megtanultunk váltakozni nyitottság és zárkózottság között. A harmadik nap reggelén három résztvevő megosztott egy-egy gyerekkori történetet, melyben valamilyen diszkriminációt, előítéletet vagy sztereotípiát tapasztaltak meg. Ekkor még nem tudtuk, hogy ezek az emlékek lesznek a fő részei az előadásnak. Színpadra vittük a három történetet, és mindegyik mellé társítottunk egy alternatív jelenetet, amely semlegesítette a negatív érzéseket a történetekben, megmutatva a lehetséges megoldásokat egy-egy problémára.
A csere során a fiatalok hihetetlen sokat fejlődtek, alkalmuk adódott kibontakozni, ötleteiket megosztani és kivitelezni, valamint új kultúrákat és embereket megismerni, ami által szélesedett látókörük és kapcsolataik. A záróeseményen koordinátorként büszkeséggel és örömmel figyeltük, amint a résztvevők elszántsággal, komolysággal és teljes koncentráltsággal adták elő munkáik gyümölcseit, elkészült előadásaikat, videóikat és történeteiket.
