Hírek

Új élmények, felejthetetlen emlékek, személyes fejlődés és rengeteg szeretet! 🥰

Ma Sára történetét szeretnénk megosztani veletek, aki május 14. és július 9. között közel két hónapot töltött ESC-önkéntesként Budapesten, a Végtaghiányos Gyermekekért Alapítványnál, a Youth Bridges Budapest koordinálásával.

De milyen érzés először önkénteskedni, egyedül élni egy nagyvárosban, új embereket megismerni és kilépni a komfortzónánkból?

Meséljen erről maga Sára! 💚👇

💬 Sára élménybeszámolója

Május 14. és július 9. között vettem részt életem első ESC önkéntes projektjében Budapesten, a Végtaghiányos Gyermekekért Alapítványnál.

Ez az időszak rengeteg új élményt és tapasztalatot adott nekem. Kipróbálhattam, milyen önállóan élni egy nagyvárosban, és sok szép emléket szereztem, főleg az alapítvány táboraiban. Szeretettel gondolok vissza a résztvevőkre és a szervezőkre, akiktől annyi kedvességet, bizalmat, nevetést és szeretetet kaptam.

Persze nem volt mindig könnyű, de úgy érzem, sokat fejlődtem mind emberileg, mind az önállóság terén.

Bár a projekt már több mint három hónapja véget ért, az ott szerzett élmények és emlékek a mai napig velem vannak.

Budapest szépsége és történelme még inkább megerősítette a kultúra iránti szeretetemet, ezért jelenleg kulturális turizmust tanulok a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. A gyógypedagógia iránti szeretetem azonban továbbra is fontos része az életemnek.

Hálás vagyok ezért a tapasztalatért, amely nemcsak szép emlékeket adott, hanem a személyes fejlődésemhez és a jövőbeli terveimhez is hozzájárult.

Külön köszönöm az Erdélyi Ifjúsági Egyesületnek mint küldő szervezetemnek, valamint a Youth Bridges Budapestnek mint koordináló szervezetnek, hogy támogattak ebben a kalandban, és lehetővé tették, hogy részese lehessek ennek az élménynek.

✨ Te is szívesen átélnél egy hasonló kalandot?

Az Európai Szolidaritási Testület (ESC) lehetőséget kínál a fiataloknak arra, hogy külföldön önkénteskedjenek, új kultúrákat ismerjenek meg, barátságokat kössenek, és közben saját magukat is jobban megismerjék.

💚 Ha te is szeretnél ESC-önkéntes lenni, keress minket bizalommal! Az Erdélyi Ifjúsági Egyesület (ATA) segít eligazodni a lehetőségek között, és elindulni a saját önkéntes kalandodon!

Hírek

 

Október 8-án ismét megtelt élettel az ATA Ifjúsági Ház! Az idei nyílt napunkon öt iskola 88 diákját és 8 kísérő pedagógusát fogadtuk, akik nemzetközi önkénteseinkkel együtt egy játékos, nyelvekkel és kulturális találkozásokkal teli programon vettek részt.

Az esemény egyik legfontosabb célja az volt, hogy megmutassuk: az angol és a román nyelvet nemcsak az iskolapadban lehet használni. Sőt, néha éppen egy játék, egy közös feladat vagy egy egyszerű beszélgetés adja meg azt a bátorságot, amelyre a fiataloknak szükségük van ahhoz, hogy megszólaljanak.

Önkénteseink interaktív angol és román nyelvi játékokkal készültek, amelyek során a diákok kisebb csoportokban, kötetlenül próbálhatták ki magukat. Nem számított, ha valaki nem találta rögtön a megfelelő szót, vagy nem volt biztos a nyelvtanban. Nálunk nem a tökéletes mondatok, hanem a próbálkozás, a kíváncsiság és a kommunikáció volt a fontos.

Külön öröm számunkra, hogy nemcsak Székelykeresztúrról, hanem a környező településekről is érkeztek hozzánk diákok. A Berde Mózes Unitárius Gimnázium, a siménfalvi Marosi Gergely Általános Iskola, a szentábrahámi Benedek Elek Általános Iskola, az etédi Jósika Miklós Általános Iskola és a kőrispataki általános iskola is képviseltette magát.

A nyílt nap számunkra nemcsak a játékokról szólt. Arról is, hogy a fiatalok találkozhassanak más országokból érkezett önkéntesekkel, új nézőpontokat ismerhessenek meg, és megtapasztalják, milyen sokféleképpen lehet kapcsolódni egymáshoz, akár különböző nyelveken is.

Köszönjük minden résztvevő diáknak a nyitottságot és a lelkesedést, a pedagógusoknak az együttműködést, önkénteseinknek pedig a kreatív és odaadó munkát! 💚

Reméljük, hogy sokatokkal találkozunk még az ATA Ifjúsági Házban!

Mert néha egyetlen „Hello!” vagy „Salut!” is elég ahhoz, hogy egy új kapcsolat kezdődjön. 🌍

🏛️ A rendezvény Székelykeresztúr Város Polgármesteri Hivatalának támogatásával, a 2026-os ifjúsági pályázati program keretében valósulhatott meg. Köszönjük a támogatást!

 

Hírek

Szeptember 28. és október 3. között 23 nagyon vagány fiatal (vagy legalábbis fiatalos) ifjúsági munkás érkezett hozzánk, hogy hat napon keresztül együtt tanuljunk, tanítsunk, kísérletezzünk, és egy kicsit mélyebbre ássunk a facilitálás és a programtervezés világában.

A hat nap alatt rengeteg témát körbejártunk és ami még fontosabb: ki is próbáltuk őket a gyakorlatban. Megismerkedtünk többek között a drámapedagógia eszközeivel, a Coffee Chain játékkal, az értékrend-állítással és számos más interaktív módszerrel. Persze a képzés nem merült ki egy nagy „játékgyűjteményben”: a módszerek mögött meghúzódó elméleteket, terminológiát és szakmai tartalmakat is közösen feldolgoztuk, a kapcsolódó anyagokat pedig digitális formában is magunkkal vihettük.


De mitől lesz valaki jobb facilitátor?

A Learning in Action egyik központi kérdése éppen ez volt. Gyakoroltuk a különböző módszereket, beszéltünk a tér kialakításáról, a csoportdinamikáról, a facilitátor szerepéről, és arról is, hogyan lehet egy programot úgy felépíteni, hogy az valóban támogassa a résztvevők tanulási folyamatát.

Aztán elérkezett a pillanat, amikor az elméletből tényleg Learning in Action lett.

A képzés utolsó előtti napján kisebb csapatokban négy különböző workshopot terveztünk és valósítottunk meg az A.T.A. frissen érkezett ESC-önkénteseinek és egymásnak. Itt már nem egy elképzelt csoporttal, elképzelt helyzetekkel és tökéletesen működő tervekkel dolgoztunk hanem valódi emberekkel és valódi helyzetekkel.

És pontosan ezért tanultunk belőle rengeteget.

Megtapasztaltuk, hogy facilitátorként hiába van egy szuper tervünk, a csoport néha egészen mást kíván. Figyelni, reagálni és alkalmazkodni kell. Max egy gondolattal emlékeztetett minket erre: nem feltétlenül a legerősebb vagy a legokosabb alkalmazkodik sikeresen, hanem az, aki a legjobban tud reagálni a változásra.

Talán facilitátorként sincs ez annyira másképp.

 

Tanultunk a facilitálásról és közben egymásról is:

A képzés során nagy hangsúlyt fektettünk az egyéni és csoportos reflexióra is. Megálltunk, visszanéztünk arra, ami történt, kérdéseket tettünk fel magunknak és egymásnak, és megpróbáltuk tudatosítani, mit viszünk tovább az adott napból.

Közben pedig történt valami, amit nehezebb módszertani kézikönyvekbe foglalni: tanultuk egymást.

Megosztottuk ötleteinket, tapasztalatainkat és kultúráinkat. Inspiráltuk egymást, beszélgettünk, kapcsolatokat építettünk, és már közös jövőbeli terveket is elkezdtünk szövögetni.

Hat nap után új információkkal, módszerekkel, ötletekkel és nagy reményekkel indultunk haza. A Learning in Action ezzel hivatalosan véget ért de reméljük, hogy a tanulás nem.

Mindannyian viszünk magunkkal egy kis lángot abból, ami Keresztúron történt. És ki tudja? Talán néhány itt elültetett ötletből a jövőben új workshop, együttműködés, projekt vagy egy egészen váratlan, gyönyörű tapasztalat nő majd ki.

Hírek

2026 augusztus 31. és szeptember 4. között Ivóban valami olyasmit próbáltunk ki, amire régóta nagy szükséget érzünk: román és magyar fiatalokat hoztunk össze úgy, hogy ne csak egymás mellett legyenek, hanem valóban találkozzanak, beszéljenek, játszanak, alkossanak és tanuljanak egymástól.

Így született meg az Interkulturális tábor Ivón, vagy ahogyan mi egyre inkább nevezzük: InterKulti Tábor 

A programban összesen 20, 11–14 év közötti fiatal vett részt: 10 magyar anyanyelvű gyermek Székelykeresztúr kistérségéből, valamint 10 román anyanyelvű gyermek Iași-ból. A tábor megvalósítását összesen 5 felnőtt segítette. Közülük 3 személy az Erdélyi Ifjúsági Egyesület – A.T.A. részéről vett részt a szervezésben és a programok lebonyolításában, míg 2 kísérő partnerünktől, az Asociația O Kairos részéről érkezett. Ők a román résztvevőkkel való kapcsolattartásban, a csoport kísérésében és a tábori programok megvalósításában is szerepet vállaltak.

Miért volt szükség erre a táborra?

Székelykeresztúr és környékén sok magyar anyanyelvű gyermek számára a román nyelv elsősorban az iskolához kapcsolódik. Sokkal kevesebb az olyan helyzet, amikor román anyanyelvű kortársaikkal találkozhatnak, és valódi kommunikáció közben próbálhatják használni a nyelvet.

Mi pedig azt szerettük volna, hogy a román nyelv ne csak egy tantárgy legyen.

Legyen egy nyelv, amin meg lehet kérdezni valamit. Amin együtt lehet megoldani egy feladatot. Amin lehet viccelődni, játék közben segítséget kérni, vagy egyszerűen megpróbálni beszélgetni egy új ismerőssel.

Ugyanez fordítva is fontos volt számunkra. A román fiataloknak sem feltétlenül van lehetőségük arra, hogy magyar anyanyelvű kortársaikkal találkozzanak, magyar szavakat halljanak, vagy közelebbről megismerjék a székelyföldi magyar kultúrát.

Ezért az InterKulti nem nyelvóra volt. Inkább öt napnyi közös helyzet, amelyben a nyelvnek valódi szerepe lett.

Eleinte játék, később már beszélgetés

A tábor első szakaszában sok csapatépítő és kommunikációs játékot használtunk. Ezeket tudatosan úgy alakítottuk, hogy a román és magyar fiataloknak együtt kelljen dolgozniuk.

Volt, amikor egy feladat megoldásához románul kellett kérdezni. Volt, amikor egy magyar szó jelentését próbálták együtt kitalálni. Máskor egyszerűen egy vegyes csapatnak kellett közösen döntést hoznia.

Az első próbálkozások természetesen nem mindig voltak könnyűek. De nem is az volt a cél, hogy minden mondat tökéletes legyen.

Azt szerettük volna, hogy a fiatalok megtapasztalják: meg lehet szólalni akkor is, ha nem vagyunk biztosak minden szóban.

És néhány nap után már látni lehetett a változást. A magyar fiatalok egyre bátrabban próbáltak románul kommunikálni, a román résztvevők pedig elkezdtek magyar szavakat és egyszerű kifejezéseket kérdezni egymástól.

Amikor az esti program fontosabb lett, mint bármelyik nyelvi feladat

Talán az egyik legérdekesebb tapasztalatunk az volt, hogy a legerősebb kommunikáció nem mindig a szervezett foglalkozásokon történt.

Este, amikor már nem volt „feladat”, a fiatalok még mindig együtt voltak.

Beszélgettek. Megpróbálták megértetni magukat. Segítettek egymásnak egy-egy szóval. Néha románul, néha magyarul, néha mutogatással és nevetéssel.

Pontosan ez volt az, amit szerettünk volna elérni: hogy a kommunikáció ne kötelező feladat legyen, hanem természetesen kialakuló igény.

Agyagból egy kis emlék

A tábor egyik fontos kézműves programja az agyagozás volt.

A fiatalok hagyományos agyagformázási technikákkal ismerkedtek meg, és mindenki elkészíthetett egy kisebb tárolóedényt.

Itt sem pusztán az volt fontos, hogy a végén legyen egy kész tárgy. A fiatalok közösen dolgoztak, figyelték egymás munkáját, ötleteket adtak egymásnak, és közben megismerkedtek egy hagyományos kézműves technikával is.

Virágmotívumok Székelykeresztúr környékéről

A másik kiemelt kézműves program a hagyományos bútorfestés volt.

A fiatalok olyan virágos ornamentumokkal és motívumokkal találkoztak, amelyek Székelykeresztúr és környékének hagyományos vizuális kultúrájához kapcsolódnak.

A román résztvevők számára ez egy olyan kulturális elem volt, amellyel korábban nem feltétlenül találkoztak. A magyar fiatalok számára pedig lehetőséget adott arra, hogy saját térségük kulturális örökségére egy kicsit más szemmel nézzenek.

Mutasd meg a te táncodat!

Az egyik legközvetlenebb interkulturális program a közös tánctanítás volt.

Nem egy előadó jött el táncot tanítani.

A fiatalok tanították egymást.

A román résztvevők a saját kulturális környezetükből hoztak táncokat, a magyar fiatalok pedig a sajátjukból. Megmutatták egymásnak a lépéseket, próbálták utánozni a másikat, és közben sok nevetés is született.

Ebben a helyzetben a kultúra nem valami volt, amiről egy prezentációt néztünk meg. A kultúra valami lett, amit együtt csináltunk.

Román és magyar dalok egy tábortűz körül

Az esti tábortűznél pedig már nem volt szükség különösebb instrukciókra.

Román és magyar popkulturális dalokat mutattunk egymásnak, együtt énekeltünk, beszélgettünk, és egyszerűen együtt voltunk.

Az ilyen pillanatokban vált igazán láthatóvá, hogy a tábor nem két külön csoport programja volt.

Egy közösség kezdett kialakulni.

Mit vittünk haza?

Nem azt, hogy öt nap alatt minden magyar fiatal megtanult románul.

És természetesen nem azt sem, hogy minden román résztvevő megtanult magyarul.

Ennél sokkal fontosabb dolgokat láttunk.

A magyar fiatalok bátrabban szólaltak meg románul. A román résztvevők magyar szavakat és kifejezéseket tanultak. Mindkét csoport új kézműves technikákat, ornamentumokat, táncokat és dalokat ismert meg.

És ami talán mindennél fontosabb: barátságok alakultak ki.

A „román” és a „magyar” az öt nap végére már nem csak két kategória volt.

Nevek, arcok, közös viccek, együtt készített tárgyak, dalok, táncok és emlékek kapcsolódtak hozzájuk.

Innen szeretnénk folytatni

Az InterKulti számunkra nem egyszeri kísérlet.

Már a tábor alatt elkezdtünk arról beszélgetni, hogyan lehetne folytatni az együttműködést, és hogyan lehetne egy következő alkalommal még több román és magyar fiatalt bevonni.

Szeretnénk, ha az InterKulti Tábor  idővel egy olyan program lenne, ahol újra és újra létrejöhetnek ezek a találkozások.

Mert néha egy másik kultúra megismeréséhez nem előadásra van szükség. Hanem arra, hogy együtt csináljunk valamit.

Az Interkulturális tábor Ivón a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány támogatásával jött létre.

InterKulti – ahol kultúrák találkoznak.

Hírek

Különböző országokból, különböző történetekkel, szokásokkal és elképzelésekkel érkeztek hozzánk fiatalok, a The Dopamine Quest ifjúsági cserére de egy közös kérdés már az első pillanattól ott volt velünk: mi tesz minket igazán boldoggá?

 

Az első nap még az ismerkedésről szólt: Felfedeztük az új helyet, megtanultuk egymás nevét, közösen alakítottuk ki azt a biztonságos teret, amelyben a következő napokban együtt gondolkodhattunk, kérdezhettünk és kísérletezhettünk. A természet közelsége már önmagában is valami nyugalmat ígért, a sok kíváncsi szempár pedig azt, hogy érdekes utazás elé nézünk. Egy jó adag nevetéssel, csapatépítéssel és az első kulturális esttel hamar elkezdtük nemcsak megszokni, hanem megszeretni egymást.

Aztán lépésről lépésre közelebb kerültünk a nagy kérdéshez: Először megpróbáltuk megfogalmazni, mit jelent számunkra a boldogság, és milyen értékekre van szükségünk egy boldog élethez. LEGO-kból építettük fel mindazt, amit fontosnak tartunk, majd megismertük a boldogsághormonokat, és színházi játékokon keresztül fedeztük fel a gyors és lassú dopamin közötti különbségeket. Közben persze nem csak tanultunk a boldogságról, egy kicsit meg is éltük azt. Néha egy jó beszélgetésben, néha egy közös nevetésben, máskor pedig egy karaokeestében talált ránk.

És aztán eljött a DETOX Nap. Egy teljes nap. Nulla perc képernyőidő: 

A telefonjaink és okoseszközeink félrekerültek, hogy semmi ne vonhassa el a figyelmünket. Helyettük viszont előkerült a művészet, a beszélgetés, a játék, a reflexió, a kihívás, a kreativitás és mindenekelőtt a valódi emberi kapcsolat. Nem mindig volt könnyű. Amikor megszoktuk, hogy minden üres vagy unalmas pillanatot azonnal megtöltünk egy képernyővel, eleinte furcsa volt egyszerűen csak jelen lenni. De talán éppen ezért sikerült közelebb kerülnünk ahhoz, amit kerestünk. Rájöttünk, hogy ha időt hagyunk magunknak, az agyunk képes válaszokat keresni, alkotni, kapcsolódni és új dolgokat felfedezni. Néha ehhez előbb át kell mennünk az unalmon vagy a nehézkes kezdeteken is. De az eredményért megéri.

 

A következő napokban minden nemzeti csapat megmutatta, mi az, ami őket igazán boldoggá teszi. Táncoltunk, gyerekkori játékokat elevenítettünk fel, szabadulószobát oldottunk meg, relaxáltunk és beszélgettünk. Közben Segesvárra is ellátogattunk, esténként pedig egymás kultúráját, történeteit és ízeit ismertük meg.

Talán ekkor kezdtük igazán megérteni, hogy a boldogságnak nincs egyetlen, mindenkire érvényes definíciója. Más-más dolgok töltenek fel bennünket, de a kapcsolódás, a közös élmények, a játék, a szabadság és az önazonosság valahogy mindannyiunk történetében megjelent.

A hatodik napon megpróbáltuk mindazt, amit addig megtanultunk és megtapasztaltunk, továbbadni másoknak is. Három különböző alkotócsoportban dolgoztunk: színházon, kreatív DIY tevékenységeken és digitális tartalomgyártáson keresztül. Poszterek, edukatív pólók, egy képkiállítás, Reelsek és még egy színdarab is született.

Az utolsó napok nem a megszokott módon teltek. Volt időnk reflektálni, visszanézni az elmúlt hétre, felfedni a titkos barátokat és egy kicsit elmélyíteni mindazt, amit magunkkal viszünk… Az utolsó napon viszont bekapcsolódtunk az A.T.A. 15. születésnapi ünnepségébe.

Előadtuk a közösen létrehozott színdarabunkat, kiállítottuk posztereinket és fotóinkat, megmutattuk a boldogságról készített videóinkat, és az ünnep többi programjának szervezésében is részt vettünk: gyerekekkel játszottunk, alkottunk, színes maszkokat festettünk, nevettünk, kikapcsolódtunk és ünnepeltünk.

És valahol ekkor állt össze igazán a kép: arra is rájöttünk, hogy a boldogságot nem lehet egyszerűen elkapni és bezárni egy dobozba. Ha megpróbáljuk birtokolni, megtartani vagy állandóvá tenni, nagyon hamar átalakul valami mássá.

Így hát végül szabadon engedtük. De már tudjuk, hol keressük: Ott lakik bennünk, amikor időt adunk magunknak. Ott van körülöttünk, amikor valóban figyelünk egymásra. Ott bújik meg a közös nevetésekben, az alkotásban, a természetben, a játékban, egy jó beszélgetésben, egy új barátságban vagy akár egy olyan pillanatban is, amikor végre nem akarunk máshol lenni, csak ott, ahol éppen vagyunk.

Köszönjük, hogy velünk voltatok! Hiányozni fogtok!

Hírek

Hogyan is lehetne szebben zárni a nyarat, mint a boldogság felkutatásával? 

Nagy fába vágjuk a fejszénket következő ifjúsági cserénken, hiszen nem kisebb célt tűztünk ki magunk elé, mint a boldogság megtalálását!

Hamarosan szlovák, magyar, török és spanyol fiatalok érkeznek Keresztúrra, hogy a helyiekkel együtt, közösen induljunk egy izgalmas kalandra, és megpróbáljuk felfedezni, mi is tesz minket igazán boldoggá.
A The Dopamine Quest 8 napja alatt várnak ránk elméleti és gyakorlati tevékenységek, móka, nevetés, ismerkedés, alkotás és a megszokott ATA-s, Erasmus+ hangulat.

Egy napra még a telefonjainkat és egyéb okoseszközeinket is félretesszük majd: a betervezett DETOX napunkon 0 perc képernyőidővel próbáljuk kideríteni, vajon könnyebb-e megtalálni a boldogságot, ha semmi sem vonja el a figyelmünket róla. Szerintetek?

Biztosak vagyunk benne, hogy néhány meglepetés vár majd ránk is, hiszen ez a mobilitás számunkra is különösen fontos: a projekt vége egybeesik az A.T.A. 15. születésnapi ünnepségével. A cserére érkezők így nem csak a saját boldogságuk felkutatásába merülhetnek bele, hanem a mi Boldog Perceinkbe is betekinthetnek és a szervezés-tervezés területén is tapasztalatokat szerezhetnek.

Találkozunk augusztus 30-án a Gyárfás Kúria kertjében, ahol reméljük, már sokat mesélhetünk arról, hogyan sikerült megtalálnunk a boldogságot!

 

Hírek

Hat napon keresztül nyomok, kódok, versek, nevek és történetek vezették végig a résztvevőket Petőfi Sándor életének fontos állomásain az ATA Ifjúsági Házban. A Petőfi Irodalmi kiszabaduló-szoba – Petőfi Sándor nyomán című programunkat összesen 57 résztvevő próbálta ki, köztük egy család is, akik közösen vágtak neki a kihívásnak.

A projekt célja az volt, hogy Petőfi Sándor életét és költészetét ne hagyományos tanórai formában, hanem nemformális, élményalapú módszerekkel hozzuk közelebb a gyerekekhez és fiatalokhoz. Olyan tanulási helyzetet szerettünk volna teremteni, amely egyszerre szórakoztató, gondolkodtató és hosszabb távon is emlékezetes marad.

A résztvevők a játék során detektívek és oknyomozó riporterek bőrébe bújtak. Feladatuk az volt, hogy különböző nyomok, versrészletek, kódok, nevek és rejtett információk segítségével lépésről lépésre fejtsék meg a történetet. A feladatok között könyvekben elrejtett információk keresése, logikai összefüggések felismerése, kódfejtés és különböző zárak kinyitása is szerepelt.

A kiszabaduló-szoba három tematikus térből állt, amelyeket piros, fehér és zöld színekben alakítottunk ki. Mindhárom állomás Petőfi Sándor életének egy-egy fontos időszakát dolgozta fel: az ifjúkori formálódást és irodalmi indulást, a költői és közéleti kiteljesedést, valamint az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc időszakát.

A program egyik legfontosabb eleme számunkra az volt, hogy Székelykeresztúr helyi Petőfi-hagyománya is megjelenjen a játékban. Petőfi Sándor személye nemcsak a magyar irodalom és történelem része, hanem Székelykeresztúr és környéke helyi identitásának is fontos eleme. Ezért a feladatokba helyi történeteket, legendákat és a városhoz kötődő Petőfi-emlékeket is beépítettünk.

Különösen jó érzés volt látni a résztvevők arcán azt a pillanatot, amikor egy nehezebb kód végre összeállt, sikerült megtalálni egy elrejtett információt, vagy rájöttek egy érdekes összefüggésre. Ezek a reakciók mutatták meg igazán, hogy a tanulás és az ismeretszerzés nemcsak hasznos, hanem izgalmas élmény is lehet.

A projekt megvalósításához nagy segítséget nyújtott a Székelykeresztúri Városi Könyvtár, amelynek ezúton is köszönjük a szakmai útmutatást, valamint a játék során felhasznált Petőfi-köteteket.

A kiszabaduló-szoba ugyan bezárta kapuit, de a projekt során létrehozott feladatok, módszerek és eszközök később is felhasználhatók lesznek. Bízunk benne, hogy a jövőben további hasonló, irodalmi, történelmi vagy kulturális témájú interaktív programokat is létrehozhatunk.

Köszönjük mindenkinek, aki velünk nyomozott, gondolkodott és végül kiszabadult!

A projekt Hargita Megye Tanácsának támogatásával valósult meg.

Hírek

Hamarosan kezdetét veszik a Székelykeresztúri Városnapok, ahol idén az ATA csapata is különleges programokkal várja a résztvevőket. Augusztus 7–8-án, pénteken és szombaton 10:00 és 18:30 között az ATA sátorban kicsik és nagyok egyaránt találhatnak maguknak érdekes és vidám elfoglaltságot.

A programokat a Short Term Summer Fun projekt nemzetközi önkéntesei és az egyesület helyi önkéntesei közösen szervezik. A sátor célja, hogy egy barátságos, nyitott és színes találkozási pontot hozzon létre, ahol a városnapok résztvevői megpihenhetnek, alkothatnak, játszhatnak és új embereket ismerhetnek meg.

A gyerekeket arcfestéssel, kézműves foglalkozásokkal és babasarokkal várjuk, ahol játékos és kreatív programokban vehetnek részt. Azok számára, akik egy kis nyugalomra vágynak, chill zone-t alakítunk ki, ahol kényelmesen meg lehet pihenni a városnapok forgatagában.

Természetesen a frissítő sem maradhat el: az ATA sátornál finom limonádéval is készülünk. A tavalyi tapasztalatok alapján idén is sok látogatóra számítunk, ezért önkénteseink lelkesen dolgoznak azon, hogy mindenki kellemes élményekkel és jókedvvel távozzon.

Az ATA sátor nemcsak a programokról szól, hanem a találkozásról, a közösségről és a közös élményekről is. Szeretettel várunk minden érdeklődőt, családot, fiatalt és gyermeket.

Térj be hozzánk, alkoss, pihenj meg, és frissülj fel! 🍋🎨✨

Hírek

A kreativitás kibontakoztatásának öt napja a Short Term Summer Fun keretében

2026. július 27–31.

A Short Term Summer Fun második hete a „Kreativitás” témája köré épült, és Kőrispatakon valósult meg. A tábor célja nemcsak az volt, hogy vidám élményeket nyújtson a gyerekeknek, hanem az is, hogy különböző kézműves tevékenységeken keresztül fejlessze a kreativitásukat.

A tábor minden reggel zenével és tánccal kezdődött. Hétfőn a gyerekek megtanulták a Cotton-Eye Joe tánc első lépéseit, majd játékos formában megismerték egymás és az önkéntesek nevét is.

A hét első kézműves foglalkozásán minden gyermek elkészítette a saját kis füzetének borítóját. A füzetekbe különböző rövid feladatok kerültek, amelyeket a hét folyamán mindennap teljesíteniük kellett. Mivel a borítók elkészítésénél semmilyen korlátot nem szabtunk a fantáziájuknak, minden gyermek egyedi füzetet alkothatott. A papírok és színes ceruzák mellett vattát és krepp-papírt is használtak, így igazán különleges alkotások születtek.

A rövid uzsonnaszünet után a nap hátralévő részében a Remember Ball nevű mozgalmas sportjátékot játszottuk, amelyet a gyerekek nagyon élveztek. A napot közös visszajelző körrel és a mindennapi búcsúrituáléval zártuk.

A kedd néhány rövid ismerkedős játékkal kezdődött. A napi kézműves tevékenység a só-liszt gyurma elkészítése volt. Miután közösen elkészítették az agyagszerű alapanyagot, a gyerekek süteménykiszúrók és különböző formázóeszközök segítségével mindenféle dísztárgyat alkottak.

Ezúttal sem szabott semmi határt a fantáziájuknak, így rendkívül változatos és egyedi alkotások készültek, többek között ékszertartók, medálok és még pizza alakú díszek is. A kész munkákat félretettük száradni és megkeményedni a hét végéig.

A nap sportprogramja három különböző fogójátékból állt. A kézműveskedés közbeni hosszabb üldögélés után a gyerekek különösen élvezték a mozgást.

Szerdán a gyerekeknek különböző színű természetes anyagokat kellett keresniük a kertben. Ezeket később arra használták fel, hogy az önkéntesek segítségével elkészített papírvirágokat feldíszítsék. Ezt egy igazi focimeccs, majd tánctanulás követte, végül pedig a megszokott búcsúrituáléval zártuk a napot.

Csütörtökön szörnyecskéket készítettünk. A gyerekek ismét szabadon használhatták a kreativitásukat, hiszen csupán papírpoharakat és különböző kézműves alapanyagokat kaptak. Ragasztó, papír és mozgó szemek segítségével vulkánszörnyek, Frankenstein-figurák és zombik születtek.

A kézműves foglalkozást egy akadálypálya követte, amelyet a gyerekek nagyon élveztek, különösen Boti.

A hét utolsó napja kissé édes-bús hangulatban telt. A gyerekek délelőtt kifestették és feldíszítették a korábban só-liszt gyurmából elkészített dísztárgyaikat, majd különböző labdajátékokat játszottunk.

Bár mindannyian fantasztikusan érezték magukat, a nap szomorúságot is hozott, hiszen a gyerekek csalódottak voltak amiatt, hogy a tábor máris véget ért. Az utolsó visszajelző kör során nagyon sok pozitív véleményt kaptunk tőlük, és az önkénteseknek is nehéz volt elbúcsúzniuk a gyerekektől.

Összességében egy igazán sikeres és élményekkel teli hetet zártunk. A gyerekek sokat alkothattak, fejleszthették a kreativitásukat, új dolgokat próbálhattak ki, és közben jól érezhették magukat egymás és az önkéntesek társaságában.

Hírek

Július 20. és 24. között megrendezésre került az idei Short Term Summer Fun projekt első nyári tábora Székelykeresztúron. Az öt napos World Traveler Camp során a gyerekek játékos formában ismerkedhettek meg különböző országok kultúrájával, miközben román és angol nyelvi készségeiket is fejlesztették.

A hét során minden nap egy-egy ország állt a középpontban. Hétfőn Spanyolország, kedden Franciaország, szerdán Németország, csütörtökön Románia, pénteken pedig Anglia volt a napi téma. A foglalkozások változatos programokból épültek fel: a napokat közös tánccal indítottuk, amely az adott ország nyelvén szólt, így a gyerekek már reggel vidám hangulatban kezdhették a közös kalandot.

A tábor egyik különlegessége az volt, hogy a résztvevők már az első napon saját „útlevelet” kaptak. A hét végére ezek az útlevelek megteltek az egyes országok zászlóit ábrázoló matricákkal, így minden gyermek egy kedves emléket vihetett haza a közösen bejárt „világkörüli útról”.

A kreativitásnak is fontos szerep jutott. A gyerekek többek között álarcokat, szobadíszeket, kartondobozból készült 3D-szörnyeket és agyagfigurákat készítettek, de lehetőségük volt rajzolni és karkötőket is készíteni. A különböző kézműves foglalkozások során mindenki kibontakoztathatta a fantáziáját, miközben új technikákat is kipróbálhatott.

A tábori napokból természetesen a mozgás sem maradhatott ki. Szinte minden nap ellátogattunk a közeli parkba, ahol csapatjátékokkal, ügyességi feladatokkal és sok nevetéssel telt az idő. A gyerekek gyorsan megtalálták a kedvenceiket: a hi-ha-ho játék, a „csirke-róka-kígyó” játék vagy a székfoglaló például annyira népszerűek voltak, hogy pénteken, a tábor utolsó napján ezek közül több is visszakerült a programba a gyerekek kérésére.

A hét során nagy hangsúlyt kaptak a nyelvi készségek fejlesztését segítő játékok is. A résztvevők játékos feladatokon keresztül gyakorolhatták a román nyelvet, miközben nemzetközi önkénteseinkkel angolul is sokat beszélgettek. Az első napon kapott névkártyákon szereplő rövid bemutatkozásoknak köszönhetően pedig megtanulhatták, hogyan mutatkozhatnak be más nyelveken.

Minden nap végén közösen visszatekintettünk az aznapi élményekre. A gyerekek egy érzelemkerék segítségével oszthatták meg, hogyan érezték magukat, rajzokkal vagy néhány szóval fejezve ki gondolataikat. Öröm volt látni, hogy a hét során szinte minden visszajelzés arról szólt, mennyire jól érezték magukat a gyerekek.

A pénteki közös pizzázás és arcfestés remek lezárása volt az első tábornak. Bár sok gyermek szomorúan búcsúzott a hét végén, örömmel tölt el bennünket, hogy ennyi mosolyt és élményt sikerült szereznünk számukra. Önkénteseink számára is felejthetetlen tapasztalat volt együtt dolgozni a gyerekekkel, és már izgatottan várjuk a Short Term Summer Fun projekt következő nyári táborait.