Hírek

Különböző országokból, különböző történetekkel, szokásokkal és elképzelésekkel érkeztek hozzánk fiatalok, a The Dopamine Quest ifjúsági cserére de egy közös kérdés már az első pillanattól ott volt velünk: mi tesz minket igazán boldoggá?

Az első nap még az ismerkedésről szólt: Felfedeztük az új helyet, megtanultuk egymás nevét, közösen alakítottuk ki azt a biztonságos teret, amelyben a következő napokban együtt gondolkodhattunk, kérdezhettünk és kísérletezhettünk. A természet közelsége már önmagában is valami nyugalmat ígért, a sok kíváncsi szempár pedig azt, hogy érdekes utazás elé nézünk. Egy jó adag nevetéssel, csapatépítéssel és az első kulturális esttel hamar elkezdtük nemcsak megszokni, hanem megszeretni egymást.

Aztán lépésről lépésre közelebb kerültünk a nagy kérdéshez: Először megpróbáltuk megfogalmazni, mit jelent számunkra a boldogság, és milyen értékekre van szükségünk egy boldog élethez. LEGO-kból építettük fel mindazt, amit fontosnak tartunk, majd megismertük a boldogsághormonokat, és színházi játékokon keresztül fedeztük fel a gyors és lassú dopamin közötti különbségeket. Közben persze nem csak tanultunk a boldogságról, egy kicsit meg is éltük azt. Néha egy jó beszélgetésben, néha egy közös nevetésben, máskor pedig egy karaokeestében talált ránk.

És aztán eljött a DETOX Nap. Egy teljes nap. Nulla perc képernyőidő: 

A telefonjaink és okoseszközeink félrekerültek, hogy semmi ne vonhassa el a figyelmünket. Helyettük viszont előkerült a művészet, a beszélgetés, a játék, a reflexió, a kihívás, a kreativitás és mindenekelőtt a valódi emberi kapcsolat. Nem mindig volt könnyű. Amikor megszoktuk, hogy minden üres vagy unalmas pillanatot azonnal megtöltünk egy képernyővel, eleinte furcsa volt egyszerűen csak jelen lenni. De talán éppen ezért sikerült közelebb kerülnünk ahhoz, amit kerestünk. Rájöttünk, hogy ha időt hagyunk magunknak, az agyunk képes válaszokat keresni, alkotni, kapcsolódni és új dolgokat felfedezni. Néha ehhez előbb át kell mennünk az unalmon vagy a nehézkes kezdeteken is. De az eredményért megéri.

A következő napokban minden nemzeti csapat megmutatta, mi az, ami őket igazán boldoggá teszi. Táncoltunk, gyerekkori játékokat elevenítettünk fel, szabadulószobát oldottunk meg, relaxáltunk és beszélgettünk. Közben Segesvárra is ellátogattunk, esténként pedig egymás kultúráját, történeteit és ízeit ismertük meg.

Talán ekkor kezdtük igazán megérteni, hogy a boldogságnak nincs egyetlen, mindenkire érvényes definíciója. Más-más dolgok töltenek fel bennünket, de a kapcsolódás, a közös élmények, a játék, a szabadság és az önazonosság valahogy mindannyiunk történetében megjelent.

A hatodik napon megpróbáltuk mindazt, amit addig megtanultunk és megtapasztaltunk, továbbadni másoknak is. Három különböző alkotócsoportban dolgoztunk: színházon, kreatív DIY tevékenységeken és digitális tartalomgyártáson keresztül. Poszterek, edukatív pólók, egy képkiállítás, Reelsek és még egy színdarab is született.

Az utolsó napok nem a megszokott módon teltek. Volt időnk reflektálni, visszanézni az elmúlt hétre, felfedni a titkos barátokat és egy kicsit elmélyíteni mindazt, amit magunkkal viszünk… Az utolsó napon viszont bekapcsolódtunk az A.T.A. 15. születésnapi ünnepségébe.

Előadtuk a közösen létrehozott színdarabunkat, kiállítottuk posztereinket és fotóinkat, megmutattuk a boldogságról készített videóinkat, és az ünnep többi programjának szervezésében is részt vettünk: gyerekekkel játszottunk, alkottunk, színes maszkokat festettünk, nevettünk, kikapcsolódtunk és ünnepeltünk.

És valahol ekkor állt össze igazán a kép: arra is rájöttünk, hogy a boldogságot nem lehet egyszerűen elkapni és bezárni egy dobozba. Ha megpróbáljuk birtokolni, megtartani vagy állandóvá tenni, nagyon hamar átalakul valami mássá.

Így hát végül szabadon engedtük. De már tudjuk, hol keressük: Ott lakik bennünk, amikor időt adunk magunknak. Ott van körülöttünk, amikor valóban figyelünk egymásra. Ott bújik meg a közös nevetésekben, az alkotásban, a természetben, a játékban, egy jó beszélgetésben, egy új barátságban vagy akár egy olyan pillanatban is, amikor végre nem akarunk máshol lenni, csak ott, ahol éppen vagyunk.

Köszönjük, hogy velünk voltatok! Hiányozni fogtok!