Hírek

Szeptember 28. és október 3. között 23 nagyon vagány fiatal (vagy legalábbis fiatalos) ifjúsági munkás érkezett hozzánk, hogy hat napon keresztül együtt tanuljunk, tanítsunk, kísérletezzünk, és egy kicsit mélyebbre ássunk a facilitálás és a programtervezés világában.

A hat nap alatt rengeteg témát körbejártunk és ami még fontosabb: ki is próbáltuk őket a gyakorlatban. Megismerkedtünk többek között a drámapedagógia eszközeivel, a Coffee Chain játékkal, az értékrend-állítással és számos más interaktív módszerrel. Persze a képzés nem merült ki egy nagy „játékgyűjteményben”: a módszerek mögött meghúzódó elméleteket, terminológiát és szakmai tartalmakat is közösen feldolgoztuk, a kapcsolódó anyagokat pedig digitális formában is magunkkal vihettük.


De mitől lesz valaki jobb facilitátor?

A Learning in Action egyik központi kérdése éppen ez volt. Gyakoroltuk a különböző módszereket, beszéltünk a tér kialakításáról, a csoportdinamikáról, a facilitátor szerepéről, és arról is, hogyan lehet egy programot úgy felépíteni, hogy az valóban támogassa a résztvevők tanulási folyamatát.

Aztán elérkezett a pillanat, amikor az elméletből tényleg Learning in Action lett.

A képzés utolsó előtti napján kisebb csapatokban négy különböző workshopot terveztünk és valósítottunk meg az A.T.A. frissen érkezett ESC-önkénteseinek és egymásnak. Itt már nem egy elképzelt csoporttal, elképzelt helyzetekkel és tökéletesen működő tervekkel dolgoztunk hanem valódi emberekkel és valódi helyzetekkel.

És pontosan ezért tanultunk belőle rengeteget.

Megtapasztaltuk, hogy facilitátorként hiába van egy szuper tervünk, a csoport néha egészen mást kíván. Figyelni, reagálni és alkalmazkodni kell. Max egy gondolattal emlékeztetett minket erre: nem feltétlenül a legerősebb vagy a legokosabb alkalmazkodik sikeresen, hanem az, aki a legjobban tud reagálni a változásra.

Talán facilitátorként sincs ez annyira másképp.

Tanultunk a facilitálásról és közben egymásról is:

A képzés során nagy hangsúlyt fektettünk az egyéni és csoportos reflexióra is. Megálltunk, visszanéztünk arra, ami történt, kérdéseket tettünk fel magunknak és egymásnak, és megpróbáltuk tudatosítani, mit viszünk tovább az adott napból.

Közben pedig történt valami, amit nehezebb módszertani kézikönyvekbe foglalni: tanultuk egymást.

Megosztottuk ötleteinket, tapasztalatainkat és kultúráinkat. Inspiráltuk egymást, beszélgettünk, kapcsolatokat építettünk, és már közös jövőbeli terveket is elkezdtünk szövögetni.

Hat nap után új információkkal, módszerekkel, ötletekkel és nagy reményekkel indultunk haza. A Learning in Action ezzel hivatalosan véget ért de reméljük, hogy a tanulás nem.

Mindannyian viszünk magunkkal egy kis lángot abból, ami Keresztúron történt. És ki tudja? Talán néhány itt elültetett ötletből a jövőben új workshop, együttműködés, projekt vagy egy egészen váratlan, gyönyörű tapasztalat nő majd ki.