Hírek

2023.12.15-én, pénteken, kora reggel bátran indult önkéntes csapatunk oda, ahová Keresztúrról közvetlen busz vagy vonat nem mer menni – Csíkszeredába (alias Chick Wendesday? Tschickmittwoch? Mercredi-Chique? 🙂 ).

Utazásunk oka bizonyos bürokratikus problémák megoldása volt a Hargita Megyei Bevándorlási Hivatalban – szerencsére a bevándorlási hivatal munkatársai nagyon kedvesek és barátságosak voltak, így sikerült megoldani mindent problémamentesen,  délután pedig kezdődhetett a hétvégi kalandunk.

Miután megebédeltünk egy városi étteremben – ami tulajdonképpen egész jó volt – a központba mentünk megkeresni a szállásunkat. Házigazdánk a Care2Travel civil szervezet volt, amely, akárcsak mi, ESC önkénteseket is foglalkoztat. Miután otthagytuk a cuccainkat és találkoztunk vendéglátóinkkal, elmentünk meginni egy kávét, utána sétáltunk a belvárosban, ellátogattunk a karácsonyi vásárba (elvégre advent nélkül nem lehet kalandozni), és kipróbáltuk a kürtőskalácsot, az angolul chimney cake, románul cozonac néven ismert, hagyományos székely süteményt. Mivel elég nagy volt, szétosztottuk magunk között, és mondhatom, nagyon élveztük!




Este csatlakoztunk néhány csíki önkénteshez, és közösen társasjátékoztunk egy helyi kávézóban. Dixit kártyákkal játszottunk, ami megkövetelte, hogy használjuk a fantáziánkat – minden körben az egyik játékosnak kellett témát választania, és mindannyiunknak olyan kártyát kellett választania, amelyik szerintünk a legjobban reprezentálja a témát; minden forduló végén megszavaztuk azokat a lapokat, amelyek szerintünk a legjobban képviselték a témát.

A játékest után gyorsan falatoztunk egy közeli gyorsétteremben, majd elmentünk egy bárba, csocsóztunk, és még helyiekkel is megismerkedhettünk. A bár bezárása után néhányan elmentünk szórakozni, ahol megismertük a leghíresebb manele slágereket, és egy kicsit közelebb kerültünk a helyiekhez.

A hosszú éjszakát rövid, mégis meglepően hatékony alvás követte, és én elmentem a városi múzeumba, amely a Míko kastélyban található. A múzeum számos kiállításnak ad otthont. Némelyikük ideiglenes, mint például a magyarországi és erdélyi sörfőzési kultúrát bemutató kiállítás, vagy a kardtartó tányér kiállítás, amelyet éppen azon a napon nyitottak meg, amikor a múzeumban jártam. A múzeum legfontosabb kiállítása azonban valószínűleg az állandó kiállítás, amely a város történetét dokumentálja, az őskortól egészen a kommunizmus bukásáig.

Szombat délután néhányan moziba mentünk, és megnéztük a Wonka című filmet, amely a híres karakter, Willy Wonka eredettörténetét mutatja be, eredetileg Roald Dahl Charlie és a csokoládégyár című regényéből. Nagyon élvezetesnek találtuk a filmet, különös tekintettel arra, hogy Keresztúron nincs annyi lehetőségünk moziba menni és filmeket teljes, moziszerű pompájukban megnézni.




Ezt követően a Vákár Lajos sportcsarnokba vettük az irányt, ahol volt, aki kipróbálta a korcsolyázást, míg mások, hozzám hasonlóan, túlságosan ügyetlennek érezték magukat aznap, és megelégedtek azzal, hogy biztonságos távolságból megfigyelhették a korcsolyázókat.




A helyszínen összebarátkoztunk Dáviddal is, egy helyi fiatalemberrel, aki a pálya bejáratánál az étel-ital standon dolgozott. Bepillantást engedett a helyi fiatalok életébe, majd miután befejezte a munkát a standnál, csatlakozott hozzánk egy helyi étteremben vacsorázni. A vacsora után meghívott minket, hogy nézzünk be egy nemrégiben megnyílt klubba, amelyet ő vezet. Szokatlan és kalandos módon léptünk be a klubba, egy ablakon keresztül osontunk be. Mivel előző este nagy bulit rendeztek a klubban, megérkezésünkkor még zajlott a takarítás. Kicsit lógtunk a klub alkalmazottaival és a vendéglátónkkal, majd mentünk asztali focizni.




Csíkszeredai kirándulásunk utolsó napja vasárnap volt. A csíkszeredai önkéntesekkel elmentünk villásreggelizni egy étterembe, délután pedig elbuszoztunk Székelyudvarhelyre, ahol sikerült találni egy megfizethető taxit, ami hazavitt minket – és pont karácsonyra érkeztünk. Cristur piacán, ahol megtekintettük a standokon kiállított termékeket, és ami a legfontosabb, még egy kis kürtőskalácsot kóstoltunk. Összességében nagyon jó hétvége volt!

Hírek

Sziasztok!

Ma összefoglaljuk a november 1-jén történteket, hogy elmeséljük a szappankészítés csodálatos eljárását Noémi tiszteletes asszonnyal! Réges-régen az önkéntesek Murat, Mislav, Daisy és Abde elmentek Csekefalvára, hogy segítsenek a természetes testápoló termékek elkészítésében.

Ezúttal az első sorból láthattuk, hogyan kell szappant, pontosabban levendula és fahéj illatú szappanokat készíteni! Ez egy veszélyes eljárás, ezért minden esetre felkészülve kesztyűt és szemüveget kellett használnunk. Mivel a recept titok, erről nem mondok semmit. (Először is, mert nem emlékszem rá, de volt benne víz, olajok, illatok és még sok más:)).



Az eljárás nem volt túl hosszú, mert Noéminek már volt gyakorlata, de bizonyos részleteknek nagyon pontosnak kell lenniük, mint például az olaj bizonyos hőmérséklete vagy egyes összetevők pontos súlya.




Amikor elkészült az alap, kettéosztotta a keveréket; az egyikbe a levendula kivonatot, a másikba pedig a fahajat kevertünk. Az esztétika kedvéért a keverékből egy keveset lilára festettünk, hogy úgy nézzen ki, mint egy színátmenet a levendula szappanban.

Ha minden kész, szobahőmérsékleten kell szárítani, majd kb egy hónapig pihentetni!




Amikor befejeztük a szappankészítést, tartottunk egy tea, kávészünetet.

Később elmentünk a levendulamezőre is, ahol kis levendulákat ültettünk, hogy tavaszra virágozhassanak. Ez a rész kicsit fárasztóbb volt, ugyanakkor nagyon jó, hiszen négyen voltunk önkéntesek, Noémi és két gyerek; Murat ásta a földet, Mislav pedig a kis levendulákat tette.Noémi mondta nekik, hol kell ásniuk és ültetniük. Daisy és Abde mindeközben a gyomokat és a magas növényeket távolították el a földből.

A nap zárásaként Noémival és férjével ebédeltünk! Krumplipürét ettünk csirkehússal/babbal, mivel mindenkinek más volt a diétája!

Amikor indulni készültünk, a férje megmutatta nekünk az erjedési folyamatban lévő nagy ecetesedényeiket, elmagyarázták, hogyan működik, és meglepő módon az illata sem volt olyan rossz!

Nagyon klassz és tanulságos volt megtanulni a szappankészítést, a levendula ültetésének folyamatát és az ecet erjesztésének folyamatát.

Hírek

2023. november 10-én megrendezésre került a Városi Gólyabál, ami a Keresztúr’s Got Talent nevet kapta. A város hét legügyesebb gólyapárosa versengett egymással a városi gólyakirály és -királynő címért. A gólyák házi feladatot kaptak, kellett írjanak egy bemutatkozó szöveget, be kellet öltözzenek egy általuk választott sztárnak, és elő kellett adjanak egy zenei produkciót, ez volt a Sztárban Sztár. A zsűrizést Varró Szabolcs, Isztojka Máté, Farkas Orsolya, Ungvári Borbála és Faluvégi Bartha Noémi vállalta el, akik igazságosan de szigorúan pontoztak.

A Sztárban Sztár után a gólyáknak híradósokat megszégyenítő nyelvügyességre volt szükségük a maximális pont eléréséhez. Minden csapat kapott egy nyelvtörőt, egy percük volt elolvasni magukban, utána kezdetét vette a verseny. Minden párnak egy perce volt felolvasni minél kevesebb hibát ejtve a nyelvtörőt. Az a csapat kapta a legtöbb pontot, amelyik kevesebbet hibázva, vagy hiba nélkül fel tudta olvasni a nyelvtörőt.

Ezek után kezdetét vette az első kieséses játék, a Konyhafőnök, ahol a játékosok gasztronómiai tudásukra hagyatkoztak. Kvíz jellegű játék volt, a gólyáknak volt adva 1-1 tojás a kezükbe, ha egyszerre összetörték a fejükön akkor kaphattak egy segítség, felezhették a kérdést (a négy lehetőségből csak kettő lett) vagy kérhették a közönség segítségét is. Az első három helytelen válasz után a játékvezetők tojást törtek a játékosok fején, az utolsó háromnál pedig lisztet kaptak az arcukba.

Egy kisebb takarítás és technikai szünet után elkezdődött az Ázsia Express, ahol a játékosok finomabbnál finomabb étel kombinációkat kóstolhattak meg. Az étlapon hal, tonhal, tojás és eperszósz volt a menü, a legbátrabb párok, akik megkóstolták és le is nyelték kaptak maximális pontot.

Az ételkóstoló után jött a nyerő páros című vetélkedő, ahol a párok egymás média, sport, és történelmi tudására voltak bízva. A párok kaptak három-három táblát, amelyek segítségével tudták megválaszolni a kérdéseket. Egyszerre kellet felmutassák a táblákat, rajta a helyes válasz számával. Amelyik csapat eltalálta, az pontot kapott, amelyik nem tudta eltalálni a helyes választ büntetésben részesült. A párból az egyik ember odament a műsorvezetőhöz, aki a fejére fejhallgatót rakott, elindított egy zenét, és a játékos le kellett olvassa a mondatot a műsorvezető szájáról.

A nyerő páros után indult a teleshop, ahol a közönség játszotta a legnagyobb szerepet. A játékosoknak gyűjtögetniük kellett a közönségtől bizonyos tárgyakat, a tárgyak között szerepelt cipő, papírzsebkendő, telefontok, öv, melltartó, óra, gyűrű, hajgumi. A tárgyak összegyűjtésére öt percük volt.

A nyerő páros után játékosaink a magyar nyelvtantudásukra, meg a szerencséjükre voltak szorulva a szerencsekerék során, ugyanis ez a műsorszám volt az elődöntő. Három pár maradt, a párok célja minél több pontszerzés mondatrészek, szavak kitalálásával betűről-betűre, mássalhangzókkal tippelve. A játékosok minden körben pörgethettek, de csak akkor járt pont érte, ha eltalálták a betűt. A keréken volt kettő nagy csavar, az egyik a Jackpot volt, amivel a játékosok kiváltották a továbbjutásukat, a másik a csőd volt, aminek következtében az a csapat amelyik kipörgette, elvesztette az összes pontját, de játékban maradhatott.

Minden jó eseménynél, programnál szokott lenni tombola, ahol a nézők és játékosok a szerencsére bízva magukat nyerhettek jobbnál jobb tárgyakat: polaroid napszemüveget, ingyen pizzát a pizza&grill- nél, hatos ajándékcsomagot, primadona kupont, hobby gsm ajándékutalványt, párologtatót, bögrét.

Miután a nyereményeket kisorsoltuk, kezdetét vette a döntő, ahol két pár versenyzett egymás ellen. A döntő két részből állt, az első része az Egy Perc és Nyersz című ügyességi vetélkedő, ahol a versenyzők a kézügyességükre voltak bízva. Az első játék a Pohár Piramis névre hallgatott. A Pohár Piramisnál poharakból piramist kellett építsenek, és le kellett szedjék egy perc alatt. Akkor kapták meg a maximális pontszámot, ha hiba nélkül teljesítették a feladatot.

Második feladat az Unod a Banánt? Ennél a feladatnál a fiúk derekára lett rögzítve egy madzagon logó banán, csípőmozgás segítségével kellett két narancsot belelökjenek egy földhöz rögzített hullahopp karikába.

A Family Feud volt a legutolsó játék, minek a végén királyt és királynőt koronáztunk. A Family Feud játékban a megmaradt gólyapárok a közönségből választottak kettő-kettő embert, akik segítettek nekik. A játék egy kérdéssel indult, a két ember két különböző irányból indult az asztal felé, aki hamarabb nyomta meg a gombot, az válaszolhatott a kérdésre.

Végezetül a zsűri összesítette a pontokat, a dobogó harmadik fokára Czire Boróka és Bedő Tamás állhattak, a dobogó második fokára Lőrinczi Nóra és Fazakas Zalán, és végül, a város gólyakirálynője és gólyakirálya nem mások lettek, mint Kiss Kitti és Vas Lehel.

Ezúton is szeretnénk még egyszer gratulálni az összes gólyának a befektetett munkáért, türelmükért, köszönjük a rengeteg energiát. Emellett hálásak vagyunk a helyi önkénteseinknek, akik időt nem sajnálva tették oda magukat, és szervezték meg a 2023-as Városi Gólyabált.

Az idei gólyabál nagy siker volt, reméljük a jövő évi is ilyen lesz!

 

Hírek

Egyesületünk méltó módon kívánta megünnepelni a legnagyobb költőnk, Petőfi Sándor születésének 200 éves évfordulóját, ezért a Székelykeresztúri Városi Könyvtárral közösen online szavalóversenyt hirdetett. Öröm volt számunkra, hogy nem csupán városunkból érkeztek szavalatok, de környező falvakból, településekből is, sőt, még Siménfalváról, Etédről is küldtek be verseket. Összesen több mint 45 szavalattal érkeztünk a beküldési határidő végére. 




Gratulálunk ezúton is a díjazottaknak: 

0-2. osztály: I. hely: Kiss Zenkő 
                       II. hely: Bencze Dóra
                       III. hely: Bálint Balázs, Gyerkó Dániel, Ladó Ágnes 

3-4. osztály: I. hely: Köntés Attila
                       II. hely: Kiss Zalán
                       III. hely: Kolumbán Kata, Mátéffy Atilla, Ráduly Kristóf Gyula
 
5-8. osztály: I. hely: Bölöni Orsolya
                       II. hely: Szél Gábor, Szilveszter László
                       III. hely: Demeter Nagy Dávid, Hegyi Boglárka

gimnazista-felnőtt korosztály: I. hely: Szilveszter Andrea
                                                       II. hely: Györfi Katalin
                                                       III. hely: Kányádi Imre


A díjátadó ünnepségre október 16-án került sor, nagy örömünkre olyan sok érdeklődő volt, hogy kénytelenek voltunk a lenti nagytermet igénybe venni, hiszen nem is fértünk volna be a könyvtárba. 




Hálásan köszönjük mindenkinek, aki lehetővé tette ennek a programnak a létrejöttét. Külön köszönet Székelykeresztúr Város Polgármesteri Hivatalának, kik anyagi támogatása nélkül ez nem jöhetett volna létre, és az a 40 jutalomkönyv nem talált volna ily hálás, versszerető gazdákra. 
Reméljük a jövőben is sikerül ilyen és ehhez hasonló kezdeményezéseket megszervezzünk, hogy növeljük városunkban az irodalom iránti érdeklődést, a versszeretetet. 

Hírek

Csehétfalvát ismét birtokba vették az ATA helyi önkéntesei. Mivel számos csapattagunk idén már végzős évébe lépett, új önkénteseket kerestünk, kikkel össze is rázódtunk a kis faluban.

Pénteken indult kalandos kis utunk a szállásra, s egy kiadós ebéd után máris belevetettük magunkat az első napba. Az ilyen alkalmak mindig eseménydúsan telnek, hiszen céljuk átvenni az idei iskolaévben szervezendő eseményeink listáját, ötletelni, új, szükséges programokat kitalálni és természetesen fejleszteni önkénteseink készségeit.

Amíg vártuk, hogy mindenki megérkezzen Atás módra beavattuk az újakat. Hogy ez mit is rejt magába? Nos, az csak azokra tartozik akik csapattagok, viszont azt hiszem ezt a mémet muszáj megosztanunk, hogy egy kis fogalma legyen mindenkinek a kis „szertartásunkról”:

Miután mindenki megérkezett komolyra fordítottuk a szót és listába szedtük eseményeinket, sőt, újabbakkal gazdagítottuk azokat. A legnagyobb hangsúly természetesen a legközelebbi, városunk minden gimnazista diákját érintő Gólyabálra esett, hiszen amint mindhárom iskolában megválasztják az első három párt, mi máris egy vicces vetélkedőre invitáljuk őket, ahol a végső, Városi Gólyapár címért versenyez egymással a 18 résztvevő. Hogy milyen témát választottunk ennek a nagy eseménynek idén, majd novemberben derül ki, azonban annyit mondhatok: igazán remek gólyabálnak nézünk elébe!

Egy kis szünet után Gabival kihívás elé állítottuk az önkénteseket: néhány véletlenszerűen megválasztott tárgyból kellett hidat építeniük kis csapatokban. Feladatukat megnehezítette, hogy a végén a hidaknak egyezniük kellett, és egy ultimate nagy hidat kellet alakítaniuk közösen. Úgy tűnik azonban, hogy a tavalyi összerázónkhoz viszonyítva ügyesedtek önkénteseink, és csapatmunkájuk gördülékenyebb lett, ugyanis a Krokodilos játék harmadjára történő sikeréhez képest, most egyből sikerült áthidalniuk a feladatot (no pun intended).

Egy gulyásos vacsora után már lazább programokkal zártuk a napot.

Másnap egy kis megbeszéléssel indítottunk, ahol az érzelmek helyes feldolgozásáról és önmagunk megismerésének fontosságáról volt szó. A fiatalok kitöltötték a 16 személyiségtípus tesztet, s bizony voltak olyanok, kik meglepődtek az eredményen. Egy ilyen tevékenység után mozgalmasabbal folytattuk, az őszi filmvetélkedővel. Egy személy ki kellett találja társai szótlan mutogatásai alapján az adott filmet. Lehet azért, mert igen ismerteket választottunk, de kevés mű volt, amelyet nem tudtak kitalálni a fiatalok.

Ebéd után talán a hétvége legjobb játékára került sor: Törj be a körbe. Nos, aki nem ismeri ezt a játékot (ahogyan azt én sem tettem), a feladat az, hogy 5 csapattag egy stabil kört kell alkosson, melybe a „kívülálló” személy nem juthat be. Nos, önkénteseink lementek deltába, vérszemet kaptak és egy szó mint száz, mindent beleadtak a játékba. A végén a Kalózok csapata volt a legsikeresebb, kik csupán kétszer bukták meg a tesztet, s vért izzadva, csapattagjaikat hátrahagyva is sikerült megvédeniük körük szentségét. Az itt készült képek magukért beszélnek.

Az este során egy igen különleges vendégünk/előadónk érkezett. Dávid Endre, önkormányzati képviselő tartott fiataljainknak előadást az érdekképviseletről, egy ötlet megvalósításának helyes lépéseiről. A felsorolt ötleteket a tanultak alapján a résztvevők kidolgozták, majd egy vita során értékelték egymást. Nos, a vitakultúrán még van mit fejleszteni, azonban a visszajelzések alapján önkénteseink élvezték a programot, és a jövőben is lesz igény rá.

Vasárnap a Get the Net programunk keretein belül történt egy fontos tevékenység, ahol a fiataljaink reflektáltak jövőbeli terveikre, vágyaikra, felmérték az akadályokat, amikbe ütköznek és utakat kerestek amivel legyőzhetik ezeket.  A program végén az őszinteségről, hazugságról, ezek elfogadhatóságáról vagy épp elfogadhatatlanságáról beszéltünk.




Köszönjük mindenkinek, aki lehetővé tette ezt a programot.

 

 

Hírek

Eltelt a nyár, lassan a meleg is odalesz, s az erre a szezonra érkezett 12 külföldi önkéntesünktől is búcsúzunk. Hatalmas élmény volt egyesületként a veletek való munka, és büszkék vagyunk Rátok, hiszen egytől-egyig fejlődtetek, új készségekre tettetek szert és ezzel sokoldalúbb emberekké váltatok. Azonban nem csak bennünk tettetek ilyen pozitív, mély benyomást. Biztosak vagyunk benne, hogy az a több mint 150 gyerek, kiknek nyarát színesebbé tettétek örömmel emlékszik majd vissza rátok. Habár a nyelvi gát miatt nem mindig értettétek mennyire érdeklődők voltak felétek a kicsik, a magyarul beszélőktől számtalanszor kérdezték mikor jösztök még, fognak-e majd látni.

Előszőr Marina csomagolta össze bőröndjét, emlékeit és hagyta el kisvárosunkat. Őt nem sokkal követte Inigo, majd a francia csapat, s végül mindenki más… Furcsa belegondolni ilyen rövid idő alatt mennyit tudnak változni az emberek, mennyi élménnyel tudnak gazdagodni. Sóskút, Betfalva, Kőrispatak, Szentábrahám, Székelyvarság, az egy hetes kirándulás a táborok között… mintha csak ma terveztük volna meg mivel fogtok majd itt foglalkozni.

Ugyanakkor nem csak a mi nevünkben, hanem a kis magyar közösség nevében is szeretnénk megköszönni ezúton is a munkátokat, azt, hogy nyakatokba vettétek a világot, s szabadidőtökben is belevágtatok ebbe a kalandba. Frissességet hoztatok ide, és nektek köszönhetően belekóstolhattak az itteni gyerekek a nyugati kultúrákba, megcsodálhatták táncaitokat, megízlelhették nemzeti ételeiteket. Ezek a tapasztalatok pedig szélesítették látókörüket, kiszakította őket a megszokott világukból.

Szeretnénk, ha tudnátok, hogy habár ez a program lezárult, mi mindig készülünk újakkal, és ezekre szívesen visszavárunk benneteket is. Addig is reméljük, hogy Nektek is ennyire pozitívan maradunk majd meg úgy mi, mint az itteni közösség és az Erdélyben szerzett emlékeitek.

 

Hírek

Hat fős kis csapatunk ellátogatott a festői Amarante városába, Portugáliába, hogy részt vegyen egy egyedülálló és magával ragadó programon, amely öt különböző országot hozott össze. A résztvevőknek lehetőségük nyílt arra, hogy elmélyedjenek a digitális történetmesélés világában, egy olyan utazásban, amely összefonódott a kreativitással, a bajtársiassággal és a kulturális felfedezéssel.

Az első nap a helyszínről és a résztvevőkről szólt. Portugália melege egy új kaland kezdetét jelentette. A napot a jégtörő tevékenységeknek, a kapcsolatépítés segítésének, a többi résztvevő és a varázslatos környezet megismerésének szenteltük.

Ahogy a napfelkelte bevilágította a folyó melletti épület teraszát, a második nap is elkezdődött. A névjátékok még egy picit folytatódtak, majd miután a megtanultuk az összes résztvevő nevét, ideje volt továbblépni. Bemutattuk az alapvető történetmesélési koncepciókat, megalapozva ezzel az előttünk álló munka hátralévő részét.

A harmadik nap egy kis kalanddal indult. Kajakos élményben vehettünk részt a reggeli órákban, és büszkén evezhettünk Amarante nyugtató folyóján. Ez egy mindenképpen kipróbálandó program, mivel a város kajakcsapata nagyon jól ismert és nagy tiszteletnek örvend. Fizikai erőfeszítésünk után itt volt az ideje, hogy egy elméletibb területre lépjünk. A délután egy storytelling workshoppal kezdődött, ahol a résztvevők megtanulták a komplex narratívák kidolgozásának fortélyait.

A negyedik nap az óceán hullámainak átszelésével kezdődött. Bár nyilvánvalóvá vált, hogy nem mindannyian születtünk szörfbajnoknak, jól éreztük magunkat, és ez az, ami számít. A délutánt a portói kulturális tevékenységeknek szenteltük, elmélyítettük kapcsolatunkat a portugál kultúrával és Francesina fogyasztásával.

Az ötödik napja az ifjúsági cserének a digitális formában történő történetmesélésről szólt. Megismerkedtünk a szerkesztés alapjaival, vizuális és auditív anyagokat gyűjtöttünk, és megtanultuk, hogyan készítsünk el egy csodálatos előzetest, amely bemutat minket és az álmaikat. Ez volt az egyik kulcsfontosságú pillanat a rövid videók létrehozásában.

Az utolsó előtti napot a videókon való munkának szenteltük. Néhányan még mindig gyűjtötték az anyagokat, hogy dolgozzanak, mások már elkezdték a szerkesztést, néhányan dolgoztak a hangokkal és a zenével. Az újonnan kifejlesztett készségekkel lassan elkezdtük összerakni rövid előzeteseinket, amelyek bepillantást engedtek jövőnkbe, álmainkba és vágyainkba. Ez a folyamat lehetővé tette, hogy megtaláljuk a hangunkat és merjünk álmodni.

Az utolsó nap, mint mindig, vegyes érzelmeket hozott a tevékenységekre. Az ifjúsági cserének sikerült egy idegenekből álló csoportot csapattá alakítania, és sikerült segítenie a barátságok kiépítésében (és néhány esetben még a barátságnál is többet…). Befejeztük digitális alkotásainkat, és reflektáltunk a megszerzett készségekre és a gyönyörű emlékekre. Elköszöntünk, és a levegő nosztalgiával telt meg, még akkor is, ha tudtuk, hogy csupán egy hete találkoztak.

Hírek

Az Erdélyi Ifjúsági Egyesület rövid távú önkéntesei 2023. augusztus 28-tól 31-ig 4 napos tábort szerveztek Varságon, melyen 24 gyermek vett részt a helyi közösségből. Íme egy összefoglaló a közös kalandjainkról!

Hétfőn megismerkedtünk és játszottunk, hogy megtanuljuk egymás neveit. Ez egy nagyon meleg nap volt, így délután muszáj volt  elmennünk a folyóhoz hűsülni. Odaérve vízzel és vízi bombákkal játszottunk.


A keddi reggeli szünet igazán különleges volt. Kókuszos gyümölcsrudakat készítettünk! Banánból, áfonyából, szőlőből és mandarinból mesés színkavalkádok születtek.Ez a tevékenység segítette a gyerekek finommotorikáját, és nem utolsó sorban ínycsiklandó finomságokat ehettek, melyek még egészségesek is voltak. Este hatalmas vihar volt, és áramszünet alakult ki. Ez azt jelentette, hogy nincs több villany, vagy melegvíz, ezért vödrök segítségével esővizet gyűjtöttünk, hogy elmosogathassuk. Micsoda kaland! Kint üldögélve néztük a villámcsapásokat, hallgattuk a vihart. De ez nem akadályozott meg minket a következő tábornap megtervezésében!


A szerda zuhogó esőben kezdődött. Az önkéntesek kíváncsian várták vajon hány gyerek veszi nyakába ezt az utat és birkózik meg a viharral. Nos, végül mind a 24 kicsi megjelent, motiváltan, mint mindig, a barátságtalan időjárás ellenére! Így a reggeli tevékenységeket bent végeztük, például állatokat készítettünk WC-papír gurigákkal. Délután, amikor kisütött a nap, kimentünk a szabadba, hogy több helyünk legyen a mozgásra.


A csütörtöki energizer során 2 fős csoportokban egyszerű lépéseket tanultunk. Eleinte csak a mozdulatokat sajátítottuk el zene nélkül, majd bekapcsolva azt próbáltuk ki új készségünket. Ebéd után arcfestéssel foglalkoztunk, majd ezek segítségével érzelmes színházi előadásokat adtunk elő. Ezek után már eljött a búcsú ideje!

Mint mindig, sok ölelés és vegyes érzések uralkodtak. Koordinátorként boldogok voltunk, hogy a gyerekek jól érezték magukat, de emberekként szomorúan távoztunk, mert tudtuk, hogy soha többé nem látjuk őket. Vargyasi gyerekek, minden jót kívánunk! Ez a projekt csapatként is az utolsó volt, és a jövő héten mindannyian visszatérünk országainkba.Viszlát Románia! Köszönjük az ATA-nak és a magyar közösségnek a szívélyes fogadtatást!

 

 

 

Hírek

Hétfőn kezdődött az első napunk a csodálatos kalandok táborában. Szokás szerint azzal indult, hogy megismerkedtünk a gyerekekkel. Ezt követően két csoportra osztottuk őket. Az egyik csoport a mozgalmasabb játékkal kezdett (1. csapat), ami egy baseball-szerű verseny volt, míg a másik csoport egy workshopon vett részt a térképolvasásról és a rögtönzött iránytű készítéséről (2. csapat). Ezt követően csoportot cseréltünk (az 1. csapat a térképolvasáson, a 2. csapat a baseballmeccsen vett részt).

Ezt a tábor minden második napján megtettük, hogy mindannyian jobban kezelhető kisebb csoportokban szórakozhassunk, játszva és a csodálatos műhelyeket készítve, lévén, hogy ez volt a legnagyobb létszámú táborunk, majdnem 40 gyerekekkel.

Kedden az energizerek után játszottunk néhány kört a Police VS Thieves és a Capture the Flag játékkal.



A szünet után origamit készítettünk: madarak, békák, repülők, kézilegyezők születtek, melyeket egy színházi improvizációs játék során 4 – 5 fős csoportban különböző szituációkban használtuk fel.



 Szerdán egy nagyon izgalmas játékot játszottunk Gymkhana néven. Ennek a játéknak nyolc állomása volt, ahol a gyerekeknek csoportosan több feladatot kellett teljesíteniük, mint a tekedobozok, a léggömb átadása kézhasználat nélkül, vagy a kártyavár építése. Miközben ez történt, elkezdtünk kis jelzőket/zászlókat készíteni a másnapi nagy játékunkhoz.



Izgalmas volt a csütörtök, hiszen egy szuper akadályversennyel kezdtük a napot, ahol a gyerekeknek mozgékonyságuk segítségével kellett az első helyen célba érniük.Ezt követően kincsvadászatot tartottunk, melynek során különböző színű csapatok keresték a kis zászlóikat, melyek az egész iskolában el voltak rejtve. A napot még néhány pihentető játékkal és a pointillizmusból ihletett festéssel fejeztük be, vattacsomóval.



Szuper mókás tábor volt, de még volt egy utolsó nap, amit együtt tölthettünk, így készültünk egy meglepetéssel: a nap alatti játék után fel akartuk frissíteni magunkat, így vízi harcot rendeztünk víziballonokkal, vízipisztolyokkal, vödrökkel és mindennel, ami ilyenkor dukál.

Felfrissültünk, majd utána készítettünk egy különlegességet, egy sárkányt, mellyel átrepülhetünk az égen. Szuper szórakoztató tábor volt, sok-sok élménnyel gazdagodtunk, és mielőtt még elbúcsúztunk hagytunk egymás polóin kedves üzeneteket, ezzel is örök emléket állítva az együtt töltött hetünknek.   

 

 

Hírek

Művészeti és kézműves tábor Kőrispatakon! A rövidtávú önkéntesek a híres szalmakalapos kézműves faluban, Kőrispatakon 3 napig tartózkodtak, és a helyi papnővel, Somodi Anitával közösen tábort és hagyományőrző kézműves foglalkozásokat szerveztek a 6-12 éves gyerekeknek.
Ez volt a 3. közös tábor, amit az önkéntesek közösen szerveztek, és ismét nagy lelkesedéssel kínáltuk ezt a gyerekeknek a nyári szünet eltöltésére és az egymással való kapcsolatteremtésre.

Kedden fogadtuk a gyerekeket és játszottunk együtt játékokat, melyek által megtanultuk egymás nevét. 



Utána kézműveskedéssel töltöttük az időt! Szalvéta műveket alkottunk, fára ragasztottuk a szép mintákat, majd ragasztót kentünk a tetejére, hogy átlátszóvá tegyük az üres helyeket, és tartóssá varázsoljuk kezünk munkáját. Mikor megszáradt, úgy nézett ki, mint egy valódi festmény!



Szerdán mulatságos spanyol táncot tanultunk! Mivel nemzetközi önkénteseink között akadtak ehhez a nemzethez tartozó fiatalok is, könnyen magunkba tudtuk szippantani a kultúrájuk esszencét.
Az időjárás pedig, meteorológusaink előrejelzései ellenére kedvezett programunknak.



Csütörtökön a papnő kertjében vidám játékokat játszottunk, majd szalmából angyalkákat készítettünk. Ez elég egyszerű volt, mivel előző nap szalmával fontunk, s már volt egy kis tapasztalatunk. 



A napot aktív játékokkal zártuk, mint például a Capture the flag és a Kő-papír-olló verseny. Mindenki futott, védte csapata zászlóját és kereste a másik csapatét. A kék és a rózsaszín csapat egyaránt remekül vette az akadályokat!



Aztán eljött a búcsú pillanata, sok szép emlékkel és némi szomorúsággal is. Csináltunk egy nagy kört és sikoltoztunk együtt, hogy kiadjuk mindazokat az érzelmet, melyek a tábor alatt felgyűltek.

Köszönet a Communitas Alapítványnak, hogy lehetővé tették ezt a tábort, a papnőnek, mindenkinek, aki fogadott minket és minden gyereknek, aki megosztotta velünk ezeket a szép pillanatokat.