Hol is kezdjem? Kezdjük az utazás előtti héten szerintem! Oké, szóval azt hiszem kedd volt mikor megkaptuk az emailt a mid-termmel kapcsolatban (a mid-term egy kiértékelés az önkéntes projekted felénél), ahogy megkaptuk az emailt, igyekeztünk megbeszélni, hogy mivel is tudnánk menni, vonattal? Autóval? Hát, biztosan a vonat opció marad mivel négyen vagyunk, és én nem fogok szorongani egy kocsiban a többiekkel! Félreértés ne essen, szeretem a kollégáimat, de a személyes teremet jobban. Szóval az első lépés a jegyvásárlás volt, olcsó, mint ahogy azt vártuk, 83 lei vagy 16 euro Segesvárról Bukarestbe, 6 órás út. A hátam közepére sem kívántam ezt az utat, pedig voltam én már 36 órás busz úton is, de higgyétek el, ez a vonat teljesen leszívta az lélekerőmet, és még szédültem is tőle… de hát ez van.
Szóval az egyetlen fontos infó, amit kaptunk az az, hogy hol van a hotel és a dátumot. Olyan volt, mint azok a vak utazások, ahol kifizetsz mindent előre és vagy Cancúnba érkezel vagy Skóciába. Végre a 6 óra után megérkeztünk Bukarestbe, fogtunk egy Boltot mert olcsóbb volt, viszont annak ellenére, hogy az alkalmazásban bejelöltem, hogy 4-en vagyunk, az infó nem jutott el a sofőrhöz és kicsit pipa volt, hogy valaki mellé kell üljön. De még pár ilyen érdekes szituáció után végre megérkeztünk a hotelhez, ami valahol a puccos és az ijesztő között volt. (Nem tudom, engem egy robloxos backroom játéra emlékeztetett)
Amikor megérkeztünk a recepciós ellátott a legfontosabb információval, az étkezések! A reggeli 7-10 között, az ebéd 13-től a vacsora pedig 19-től. Igen, én is ezt gondoltam… Hát britek vagyunk mi? Én spanyol vagyok, Spanyolországban a normális vacsoraidő 21-22 között van vagy még annál is később. Miután sikeresen becheckkoltunk, felmentünk -valami csoda folytán- mindenki a saját szobájába. A szobák nagyon elegánsak voltak, padlószőnyeg, díszpárnák, meg ilyenek. Miután lepakoltuk a cuccainkat, elindultunk egy felfedező útra, egyrészt mert éhesek voltunk és semmi kajánk nem volt, másrészt meg semmi jobb dolgunk nem volt mivel másnapig semmiről semmi infónk nem volt, hogy kivel mit hogy mikor merre, semmit sem tudtunk.
Elmentünk sétálni, hogy megnézzük, mit tudunk csinálni, és körülbelül 25 perc séta után a szállodától távolabb egy olyan utcában kötöttünk ki, ami tele volt élelmiszerboltokkal. Tudod, az a jó fajta, mint amikor egy pékséget méhek vesznek körül, na az az igazi. Ilyen boltokra gondolok. Elmentünk egy koreai-japán boltba, nagyon drága volt egyébként, de szuper király, mindenféle ramenek, szószok, édességek, minden tökéletes volt, de volt egy nagy DE, CSAK BTS/Blackpink fotókártyák voltak, semmi TWICE-ról, Le Sserafimről, New Jeans-ről… semmi Ettünk jó dolgokat, például egy cheddar-gouda sajtos bagelt, és istenien finom volt. Visszamentünk a szállodába, és Alejandro szobájában lógtunk vacsoraidőig. Uhh, a vacsoraidő, az egy élmény volt. Megérkeztünk az étkező-étterembe, és úgy tűnt, vagy egy babaváró buli, egy keresztelő, esetleg egy bar mitzvah volt, ki tudja, mi zajlott, de nehéz volt hallani egymást. Ha az emlékezetem nem csal, azt hiszem, csirkemell volt krumplisalátával és quinoa-val vagy kuszkusszal vacsorára. Az étel egész jó volt. És egy hosszúúúúú nap után aludni mentünk, mert Isten tudta, mi várt ránk másnap. Felébredtünk, és ahogy tegnap megbeszéltük, menjünk reggelizni 8:30-kor, hogy jól kialudjuk magunkat, és még mindig legyen időnk nyugodtan enni. A reggeli határozottan a nap legjobb étkezése volt. Egyfajta svédasztalos volt, mindenféle étellel, a joghurttól gyümölccsel kezdve a müzlin keresztül a hagymakarikákig és burgonyapuffancsig. Tehát tényleg, nagyon változatos volt. Az én személyes választásom, mivel svédasztalos volt, és nem kellett fizetnem érte, rántotta, burgonyapuffancs és pulykasonkás és sajtos pirítós volt. Aztán egy kávé és egy tál gabonapehely, kicsit tele éreztem magam utána, de hála Istennek, mert szükség volt az energiára a nap folyamán. És persze készítettem egy pulykasonkás és sajtos szendvicset, későbbre, mert ha 7-kor vacsorázom, akkor 11 körül már éhes leszek. Hosszú ideig semmit nem tudtunk, majd kaptunk egy üzenetet, hogy menjünk a 6. emelet első szobájába, uhh, ez ijesztő volt, de az e-mail nem így hangzott, esküszöm.
Nos, megérkeztünk, és két ember volt ott, egy férfi és egy nő. Bemutatkoztak mint Andrei és Mariann, és játszottunk néhány játékot, hogy bemutatkozzunk. Elmagyarázták az első tevékenységet, egy küldetést. Sok dolgot kellett csinálnunk, például írni egy listát 20 dologról, ami Romániában jobb, mint a saját országunkban. Például az internet, Romániának van a legjobb, vagy az egyik legjobb internete Európában. Csoportképet kellett készítenünk valami olyan dologgal, ami azt mutatja, hogy a Kárpátokban vagyunk, sok mindent, és ide majd szúrok be képeket is.
Amikor befejeztük a tevékenységünket, kávészünetet tartottunk. A kávé nagyon jó volt, de forró, így az egész 30 percet azzal töltöttem el, hogy vártam míg kihűl. A sajtos kekszek és a lekváros kekszek nem voltak rosszak, de mégse a legjobb. Amikor visszatértünk a tárgyalóba, végül megcsináltuk a feladatot, amit még az érkezés előtt el kellett küldenünk, az egyesületünk bemutatását. Az első csapat a mediterrán csapat volt, Chiara, Laura és Carolina (mediterrán, mert Portugáliából, Spanyolországból és Franciaországból valók), bemutatták a videójukat, amelyben az egyesületükről beszéltek, honnan jönnek, mit csinálnak, kikkel osztoznak a szobákon stb. stb. Ők voltak a legszerencsésebbek, mert egy órányi buszútra éltek Bukaresttől, így minden hétvégén felfedezhették a nagyvárost. A második csapat a Baia Mare csapat volt, Zeynep és Bogdan. Ugyanezt csinálták, beszéltek és beszéltek, az ő egyesületük nagyon menő tevékenységeket csinál, például minden héten egy ünnepet kell készíteniük, vagy egy hetet egy adott témában, például meséltek arról, hogy Harry Potter tematikájú hetet készítettek, ahol iskolákban, fogyatékos központokban stb. végeztek tevékenységeket. A harmadik csapat Oussama, Diana és Tasnim volt, Seserice vagy Eferice-ből vagy valami ilyesmi, nem emlékszem őszintén, de ők is szuper király tevékenységeket csináltak, és az egyik, ami nagyon jó volt, hogy bölcsődében segítettek, ahol 1-től 3 éves gyerekekre vigyáztak. A negyedik csapat a temesvári csapat volt, Benjamin, Anna és Iasmina, és hasonló tevékenységeket végeznek, mint mi, ketten szerbek és egy román, és ők szerb-román határon élnek, így tudnak románul beszélni! És végül, de nem utolsósorban mi jöttünk, természetesen, Abde, Murat, Undine és Alejandro. Keresztúrt és az ATÁT képviseltük és mutattuk be. Sok mindent csinálunk, amit, ha szeretnél elolvasni, nézd meg a blogot, ahol ezt olvasod hihi. És hogy befejezzük a napot, az ebéd! Az ebéééééd! 13-kor, mint a britek, az ebéd nem volt valami kielégítő, határozottan nem. Most muszlimként beszélek, csak csirkeszárnyak és saláta volt, minden más sertés. És azok voltak a finom dolog, mint a krumplisaláta SERTÉSHÚSSAL, SERTÉSHÚS krémes szószban, SERTÉSBORDA, emellett a csirkeszárnyak bármilyen szósz nélkül, a saláta pedig olajjal és sóval.
Amikor befejeztük a napi tevékenységeket, elmentünk inni (jogi okokból azt mondom, hogy nem alkoholos italok voltak), kerestünk néhány bárt, hogy beszélgessünk, igyunk és nevessünk egy kicsit. Egy bárban kezdtük körülbelül 25 percre a háztól, és a folyó közelében lévő bárban végeztük. Nagyon klassz estét töltöttünk együtt, beszélgetve, iszogatva, nevetve és képeket készítve. Az este összesítése: 9/10 (a kóla 10 lej volt).
Kedd kezdéséhez elmondhatom, hogy a reggeli ugyanaz volt, ugyanazokat az ételeket tették ki, mint krumplipuffancsok, hagymakarikák, rántotta, sajt, sertés sonka, pulykasonka, gabonapelyhek, joghurtok, muffinok, gyümölcslevek… mint egy normál svédasztalos reggeli. És ugyanazt választottam minden nap: rántotta és pirítós sajttal és pulykával, gyümölcslével és egy későbbi kávéval.
A nap első tevékenysége úgy kezdődött, hogy elmagyarázták nekünk, hogy egy könyvet kell készítenünk, amibe mindent leírunk, amit az előző hónapok önkéntes munkájáról elemezni akarunk. Nagyon menő volt, de a naplónkban vagy könyvünkben megválaszolandó kérdések nehezek voltak, például egy olyan kérdés, amire még most is emlékszem, az az volt, hogy mi az, amit igazán nem szerettél a projekten, és arra késztetett, hogy esetleg ki akarj lépni belőle. És őszintén szólva nem tudom, mert eddig a projekt nem volt rossz, bár voltak jobb és rosszabb napok, de az élet a következetességről szól, szóval eddig a projekt jó volt, úgyhogy egy hamis történetet kellett írnom, és úgy tenni, mintha igaz lenne. Aztán ebédidő lett, és ezúttal kicsit jobb volt, az étel, volt kínai rizs, sült fokhagymás zöldbab és csirkecombok. Jó volt, és jól fel is tankoltunk belőle, mert az esti tevékenység sok energiát igényelt. Listát kellett készítenünk Bukarest központjában, például fényképet készíteni a város nulladik kilométer kőjéről, beszélgetni egy zenésszel vagy fényképet készíteni olyan dolgokról, amik tetszenek és nem tetszenek Bukarestben. Vicces, rohanós, fárasztó és legfőképpen nagyon elfoglalt nap volt, mert ebéd után indultunk, ami kb 13:30 körül volt, és 18:30-ig volt időnk megcsinálni a feladatok közül amennyit csak lehet. Itt van néhány kép:
A mid-term befejezéséhez az utolsó nap valószínűleg a legunalmasabb volt, de szükséges. Beszéltünk a jövőről, az ifjúsági igazolványról, arról, mit akarunk csinálni, amikor befejezzük itt. Sokan szeretik az önkéntes munka folytatásának ötletét, de csak 12 hónapig jogosultak az életükben önkénteskedni, bár rövidtávú csapatként annyi alkalommal önkénteskedhetsz, amennyiszer csak akarsz, viszont az élet nemcsak az önkéntes munkáról szól. Még mindig aktív szerepet kell vállalnod a társadalomban, mint például dolgozni, tanulni, valamit csinálni, ami mozgatja a világ pénzáramlását, nem lehetsz önkéntes egész életedben, de élvezheted az emlékeid örökké, az biztos.
Nos, ezen a napon beszéltünk az agyról, hogyan gondolkodunk, miket élvezünk, mi az öröm érzése, a szeretet. Milyen érzelmeket tapasztalunk, miért vannak. És mindez egy válaszban összegezhető: az agykémia. A feromonok, a hormonok, a szerotonin, a dopamin. Ezek azok, amik mi vagyunk, és ezek azok, amik meghatározzák, mit csinálunk, mert tudtad, hogy választásaink és döntéseink 90%-át az agykémiánk vezérli. Érdekes, nem igaz? (Kicsit olyan voltam, mint egy TEDtalk, de nem ez volt a szándékom, csak tényleg nagyon érdekesnek találom) mindezzel az adrenalinnal a testünkben és az örömmel az agyunkban befejeztük ezt a mid-termet, új barátokkal, új városokkal, új helyekkel és új ízekkel gazdagodva, elköszönünk Bukaresttől. Egy furcsa utóíz maradt bennünk, mert nagyon jó időt töltöttünk el ott, de olyan rövid és olyan intenzív volt, hogy most már csak aludni akarok.
Őszintén szólva meg kell mondjam, hogy egy kicsit későn indultunk a vonattal számomra, csütörtökön volt a vonatunk 14:45-kor, tudod, hány órakor akart Alejandro elindulni a fránya Bolttal? 14:25-kor, szó szerint 15 perccel azelőtt, hogy a vonatunk elindult volna, otthagyva minket egy olyan helyen, ahonnan sehová sem tudunk menni. Hál’ istennek nem volt vészes a forgalom, és időben odaértünk, ott volt a vonat, és őszintén szólva rohantam oda, esélytelen volt, hogy Bukarestben maradjak, és fizessenek egy másik vonatért. Biztos, hogy nem. Remélem, tetszett ez a kis beszámoló a mid-termünkről. Én 8.5-öt adok neki. Nos, viszlát, és találkozunk később.
