Hírek
25+1
Amikor egy bizonyos távolságból visszaemlékszünk korábbi időszakokra, általában kiemelünk. Nemcsak élményeket és emlékeket, de mozzanatokat is, amik merengésünk során központi szerepet tölthetnek be, hetek, hónapok, akár évek címkéjévé válhatnak. Ilyen lehet a „szép”, „nehéz”, „eseménytelen”, „kalandos” vagy bármi más, ami elég kifejezőnek bizonyul. Én most a „csoda” szót választom, és 25 példát hozok rá.
1. hóhullást látni December elsején
2. túrázni a Madarasi Hargitára
3. éjszakai lámpásként a Holdat követni
4. meseházban menedékre lelni: 21 gramm
5. megfagyott természetben sétálni
6. magas hóból kitörve forró levest enni
7. ködben álló fenyőfák tetejére látni
8. tornácon ülő rókát figyelni
9. erdőben táncolni
10. deres hajtincseket koronaként viselni
11. Székelykeresztúr fényeibe megérkezni
12. fenyőfát, levendulát, csipkebogyót gyógynövényes kopogtatóvá összekötni
13. kekszet, gesztenyét, lekvárt egymásra rétegezni
14. francia szöveget angolra, angolról magyarra, magyarról mesére fordítani
15. afrikai táncot lejteni
16. gyerekekkel bábozni
17. csemetékkel alkotni
18. lakótársakkal a karácsonyt 11 nappal korábban megülni
19. rászorulónak kenyeret adni
20. verseket olvasni, pályázaton zsűrizni
21. újat tapasztalni
22. Jótékonysági Esten első sorban ülni
23. válogatni, csomagolni, összeállítani – angyaloknak segíteni
24. rájönni a Királyhágón, hogy az otthon útba esik
25. a családi házba hajnalban betoppanni
+1 Novemberben megpörgetni a Baba.Rokka orsóját, írókörön három lánnyal, Kendi Csenge Napsugárral, Ozsváth Henriettával és Solymosi Izabellával, mesét szőni…
A magányos hegy
Egyszer volt, hol nem volt, túl a mindenen, valahol a világ szélén állt egy hegy. Ez a hegy magányosan töltötte mindennapjait, nem volt társa, se, akivel beszélni tudna. Még a Nap, a Hold és a csillagok is úgy suhantak el felette egymást váltogatva, hogy észre sem vették. Társalogtak, kacarásztak, pörlekedtek, és a hegy őket figyelve egyre inkább vágyakozott arra, hogy találjon valamit vagy valakit, akivel hasonlóan eltöltheti az idejét.
Mivel senki sem akadt, naplót kezdett vezetni, hogy ki ő, mit csinál és miért van ott. Leírta, hogy ő bizony egy hegy és bármennyire is vágyik el a világ széléről, nem tud elmenni, mert hiába van lába, az nem mozdul, lábujjai pedig nincsenek, amik legalább ficeregni tudnának. Azon morfondírozott, hogy vajon miért van az, hogy ő ott áll egyes egyedül, miközben felette az égen Nap, a Hold és a csillagok egymás társai; előtte az elterülő óceánban úszkáló állatok is egymás társai és messze, a távolban szárnyaló madarak is mind az egymás társai. Ő miért van mégis egyedül? Arra gondolt, megkérdezi a körülötte élőket. Összeszedte minden bátorságát, suttogott a halaknak, nagyot kiáltott a madaraknak és még nagyobbat a Napnak, Holdnak és a csillagoknak, de választ nem kapott.
Könnyeket kezdett hullatni, amik lassan az óceánba siklottak. Ám ekkor csoda történt: lábánál megjelent egy incurka-pincurka szőke kislány. Nagy erőkkel felmászott a hegy tetejére és így szólt:
– Én itt vagyok hegy, leszek a barátod.
A hegy majd összeomlott boldogságában, miközben a kislány amennyire tudta, apró kezeivel átölelte hatalmas szikláit.
