Hírek

Depaul Ireland – Dublin, Irország – Emma mesél

Egy évvel ezelőtt még izgultam: vajon jól választottam, minden rendben lesz? Mi van ha mégsem tetszik?
Aztán összepakoltam és elindultam….
Pár órával később megérkeztem Dublinba, ahol az egyik önkéntes fogadott, ő már egy hete ott volt. Megérkeztünk a házba, ami hatalmas volt, mindenkinek külön szoba, kert, nappali, nagy konyha…egyszerűen minden ami kell, hogy otthon érezd magad. Másnap megérkeztek a többiek, már izgatottan vártuk kikkel fogjuk együtt tőlteni ezt a felejthetetlen egy évet. Az első hetekben minden féle képzésen kellett részt vennünk, ahol betekintést nyertünk a szervezet munkájáról, hogy mivel is foglalkoznak pontosan. Mindenki nagyon kedves és segitőkész volt már az első naptól kezdve. Az emberek nagyon kedvesek, viccesek és mindig jut egy csésze tea vagy kávé, ha nem több. Habár az ir akcentus nehéz, az első 3 hónapban felét sem értettem miről van szó, azt hittem tudok angolul, de ugyebár a székely tájszólás sem egyszerű egy külföldinek, aki magyarul tanul 😀
Aztán elkezdődött a munka. Ötön érkeztünk különböző országokból, külön választottak, mindenkit máshova helyeztek ki. Én egy olyan hostelben kaptam helyet, ahol 60 férfi lakik, 18-85 év közöttiek, egy részük bőrtönben volt, másik része viszont mentális problémákkal küzd és van aki csak egyszerűen nem kap lakást. Irországban nagyon nehéz lakást kapni, kilakoltatnak különböző okok miatt még ha nem is vagy hibás, nagyrészt a gazdagok uralnak mindent, a középosztálynak viszont nagyon nehéz. Ezek az emberek ugyanúgy érzékenyek, tehetségesek és nagyon szeretni valóak. Ha észre veszik, hogy tényleg figyelsz rájuk, hamar megnyered a bizalmukat. Sokuknak nehéz gyerekkora volt, nem tudják mi a szeretet, vagy az ha valaki meghallgatja őket. A forditás és más papirok intézése mellett a munkám közé tartozott az is, hogy hallgassak vagy beszéljek mikor szükséges, kulturális programokat szervezzek és levezessek, vagy egy héten egyszer játék estet tartsak. Azt tudni kell, hogy ebben a hostelben mindenki nagyon jól tud billiárdozni és igy én sem voltam kivétel, meg kellett tanulni. Nagyon fontos volt a bizalom, biztak bennem, ki vittem őket kávézni és csak annyit kérdeztek: ‘’kaphatok sütit is?“ A szivem szakadt meg amikor láttam, hogy mennyire örvendenek ha nem csak egy kávét választhattak, hanem egy sütit is mellé. Ekkor jöttem rá, hogy mennyire értékelik, hogy ott vagyok. Minden hétfőn nagy szeretettel vártak, hogy mikor hova megyünk, vagy ha esik az eső, hideg van mit fogunk csinálni? Közben kiderült ki miben jó: volt aki nagyon szép festményeket készitett, dalt irt, turista vezető képzésre járt és még sorolhatnám mennyi minden felfedeztem bennük. Páran munkát is kaptak, sikerült kikőltözniük és vissza tértek a valódi életbe, ahol valamikor már egyszer voltak. Ilyenkor búcsú koncerteket szerveztünk, sok sütivel és édességgel. Ha valaki kórházba került, mindenki együtt érzett, megszerveztük, hogy melyik nap ki megy be látogatóba és persze vártuk vissza azt a személyt, üdvözöltük amikor ki engedték. Voltak nagyon nehéz pillanatok, hivtuk a mentőt, elvittek valakit és megtörtént, hogy nem jött vissza. Én is nehezen tudtam elhinni, hogy mennyire meg tud érinteni az, ha egy hétfő reggel nem látom azt a mosolyt, nem hallom azt a hangot, aki azt kiáltja “mi a program erre a hétre?”. Az ember sok mindent megtapasztal ez az egy év alatt, sok türelem, szeretet kell és hinni abban, hogy képes vagy rá. Én is féltem, hogy elfogadnak? Milyen lessz? Kibirom? És most egy év után, azt mondom: Megcsináltam. Szakképzett csapat állt mellettem, volt aki felügyelte a munkám, volt mentorom , manager és segitőkész munkatársak akik mindig ott voltak ha baj volt. Együtt örültünk a sikereknek és bátoritottuk egymást a nehéz pillanatokban.
Olyan tapasztalatokkal gazdagodtam, amit sem iskolában, sem egyetemen nem tanitanak. Saját magadtól jössz rá sok mindenre. Ez az élet iskolája, elesel és felállsz, mersz kérdezni és tapasztalsz, fejlődsz, amit később sok helyzetben fel tudsz használni. Nyitottabb leszel, türelmesebb, persze az idegen nyelvet se feletsük el. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy éljen a lehetőségekkel.

Author


Avatar