Hírek
Elutazás önmagamhoz: egy hét Klafferben
A pandémia, a háborús helyzet és száz meg száz hétköznapi váratlan fordulat nyomja rá az emberekre a tehetetlenség, kedvtelenség bélyegét. Sokan dolgozunk otthonról, egyedül, vagy alig érintkezve másokkal. Habár számos korlátozás feloldódott, nagyon sok korlát alakult ki bennünk.
Bennem legalábbis biztosan. Egy ilyen állapotban lettem figyelmes az Erdélyi Ifjúsági Egyesület egyik bejegyzésére, ahol egy furcsanevű ausztriai helyen zajló képzési lehetőséget hirdettek. „Klafler”, „Kflakker” mormogtam magamban a szót, és addig tűnődtem rajta, míg úgy nem döntöttem: ette fene, jelentkezem. Így jutottam el Klafferbe május 22-29 között, és itt kezdődött egy olyan történet, amely gyökeresen megváltoztatott bennem számos dolgot.
A képzés témája a „Beszéljünk a félelmeinkről” volt, célja, hogy felvállaljuk és ismerjük érzéseinket, beszéljünk aggályainkról és ismerjük meg önmagunkat, valamint tanuljunk meg minél jobban végrehajtani projekteket, rendezvényeket. Szakmámba vágó tudással gazdagodtam, hiszen kommunikációs szakemberként számos esetben foglalkoztam a rendezvényszervezés ügyes-bajos dolgaival, meg úgy egyáltalán koordinálnom is kellett csapatokat több esetben, vagy kampányokat, projekteket vinnem véghez. A Klafferben töltött hét alatt a projektmenedzsment csínját-bínját elsajátíthattam, megtanultam, hogy milyen fontos a feedbackadás és hogyan kell azt jól csinálni, mit jelent a „debriefing”, és mennyire fontos meghallgatni másokat, nem csak egyoldalú párbeszédet folytatni.
A képzés nem csak szakmailag erősített meg, hanem emberileg is. Közel kerültem görög, indiai, portugál, belga, ausztriai, észak-makedóniai fiatalokhoz, akiknek megismertem a kultúrájukat, gondolkodásmódjukat, és ezek mind hozzátettek ahhoz, hogy még nyitottabb, még érdeklődőbb ember legyek a nagyvilág iránt.
És ha már a félelmekről van szó… Extrovertált egyéniségként engem is meglepett, hogy a sok izoláltság némi szociális szorongást váltott ki, és körülvéve magam ezerféle új emberrel egy új kihívás volt. Ismét beszélnem kellett, csapatban kellett dolgoznom, meg kellett értenem újra a közösségek fontos szerepét. És féltem, hiszen Romániából egyedül utaztam Ausztriáig, de mégis ez volt életem egyik legjobb döntése, hiszen így szembenéztem számos félelmemmel és megerősödve térhettem haza! Klaffer volt az úticélom, de rátaláltam önmagamra. Köszönöm az Erdélyi Ifjúsági Egyesületnek, hogy megbízott bennem, és lehetőséget adott, hogy részt vehessek ezen a képzésen.
