Hírek
Önkéntesség Erdélyben egy szlovákiai önkéntesünk szemszögéből
Kicsit több mint négy hónapja kezdődött el az önkéntességi projektünk itt, Székelykeresztúron. Hogy telt el ez idő?
Az első hónap a megszokás játszmája volt. Megismerni a helyet, az ottlakókat, a nyelvet, még ha csak egy kicsit is, tanulni a kultúráról és történelemről, hallani a sok medvés történetet, de semmit Drakuláról meg a természetfeletti szörnyekről melyekkel ijesztegettek idejövet. Egyszerűen csak megismerni az itteni mindennapokat, azonban muszáj megemlítenem, hogy a helyiek nagyon megkönnyítették ezt a folyamatot kedvességükkel és nyitottságukkal. Ugyanakkor itt megismertük az önkéntes tevékenységeinket, és meghatároztuk melyikünkhöz milyen feladatok illenek a legjobban.
Miután megszoktuk az új lakhelyet, eseményeket és a mindennapokat a dolgok sokkal gördülékenyebbé váltak. Kialakult a rutin. Elkezdtük felfedezni a közvetlen és távoli környezetünket. Még mindig nem találkoztunk medvékkel, sem vámpírokkal, boszikkal, vérfarkasokkal és még ki tudja mikkel. Az őszi szünetünk alatt, mikor felfedeztük Erdélyt végül csak megpillantottuk őket, nos, rajzokat és leírásokat róluk. Ezzel az új tudással felfegyverkezve megnéztük a történelmi, kulturális és természeti látványosságokat, amit ez a régió nyújtani tud, de még mindig csupán a felszínét súroltuk mindannak, amit ez a hely nyújthat.
Karácsonykor a ház lecsendesedett és téli álomba merült, hiszen mindannyian hazamentünk, hogy lássuk a családjainkat, barátainkat. Visszatérve azonban még élettel telibb lett, mint előtte, lévén, hogy önkéntes csapatunk kiegészült néhány taggal. Végső sorban megérkeztek a török barátaink is.
Végül az igazi tél is elérkezett a maga hűvösségével és hópelyheivel, a karnevál időszak is ránk köszöntött, mi pedig újult energiával fogtunk neki a tevékenységeinket, amit a téli szünet alatt gyűjtöttünk.
Most pedig úgy néz ki a tél helyet ad a tavasz eljövetelének, a természet ébredezik a téli álomból. A karnevál szezon véget ért. A ház utolsó helye is megtelik, hiszen érkezik önkéntes csapatunk utolsó tagja. A nagy találkozó pedig a medvékkel és a természetfeletti lényekkel melyek kísértik Erdélyt még mindig várat magára.
