Hírek
Összerázva…
Továbbra is teljes erőbevetéssel dolgozunk nemzetközi projektjeinken, külföldi önkénteseink jobbnál-jobb tevékenységekkel színesítik Székelykeresztúr életét, azonban egyesületünk munkája nem csak ebből áll.
Ha követtek minket Instagramon (ugyan mit csináltok, ha ez nem így van?) már megismerhettétek a helyi önkénteseinket. Nos, ez a megújult társaság a húsvéti ünneplést be sem fejezte s máris egy ütős összerázón találta magát. Hogy mi minden történt itt?
Nos… azt hiszem az elejétől kezdem a történetet. Kedd reggel hat kisautó állt meg az ikonikus Sárga Ház előtti patkán, útra készen, hogy önkénteseinket Csehétfalvára szállítsa gitárjaikkal, hangszóróikkal és 13 zacskó tortillaval együtt. Igen… egy pillanatig mi sem tudtuk eldönteni a kalap hol maradt, mikor már a csípős salsa is előkerült. Odaérve máris dologba vetették magukat a fiatalok, átrendezték a termet és kényelmesbe öltöztek, hiszen Anett és Náti igencsak gyanút keltett mikor a csapnál hirtelen lufikat kezdtek vízzel töltögetni. Ez a vád természetesen nem volt alaptalan és a kis csapat nagyon hamar libasorban találta magát a hátsóudvaron, várva a további fejleményeket. Mit ne mondjunk, azt hiszem, ha még kedd is beleszámítana a locsolkodás idejébe, mindenki, leányok-legények egyaránt ki fognak virágozni az új évben.
Ezzel már meg is alapoztuk a hangulatot, s a csipet csapat úgy döntött következőnek krokodilokkal teli folyón fognak átkelni. No, ezt nyilván nem szó szerint kell érteni, de mikor a logikai feladat kifogott a fiatalokon és három perc leforgása alatt el is bukták a játékot azt hiszem ők maguk is úgy érezték, mintha erős kroki fogak között őrlődnének. Egy csapatjáték elvesztése azonban nem foghat ki rajtuk, s biztosíthatok mindenkit, becsületüket megőrzendő, hogy másnap már sikeresen (többé-kevésbé) véghez vittek a feladatot, mindössze egy kis előre megbeszélt taktika alkalmazására volt szükség. Az elmaradhatatlan székely húsleves elfogyasztása után az önkéntesek fülébe jutott Sam-nek az elrablása. Hogy ki Sam? Mindössze annyit mondhatok, hogy rettenetesen édes személyiséggel rendelkezik, és megtévesztően hasonlít egy gumicukorból kialakított kutyushoz. Ezt félretéve a helyieknek egy óra állt rendelkezésükre, hogy megtalálják az ellopott… kutyát? Űrlényt? Szellemet? Ki tudná biztosan megmondani? Ehhez számos feladatot kellett teljesítsenek, úgy a való világban, mint az online térben, s ha Te is kíváncsi vagy miért szeretik az ATA-t annyira, keresd meg @ata_eie insta oldal utolsó posztját és csekkold a kommenteket. 
Estére már szabadprogram volt, így a fiatalok társassal és ping ponggal ütötték el az időt. Mindenki megismert új kártyajátékokat, Misinek bánatára, kinek keze égő parázshoz hasonlított már sokadik büntetése után, melyet a játék elvesztéséért kapott. Később, mint minden valamirevaló tábor során kell azt, mi is meggyújtottuk a tábortüzet és hála a zenész fiúknak, Bencének és Norbinak, gitározással és énekléssel töltöttük az estét.
Másnap már szabadabb volt a hangulat, kialakultak a közös viccek, ikonikus mondatoknak a kavalkádja s ekkor azt éreztük, hogy igen, valahogy így kell egy összerázónak lefolynia. Lévén, hogy már második nap, mi is bevetettük a több kihívást jelentő játékokat, melyeknél már vitakészséget, logikus következtetést is kellett használjanak a fiatalok, s ezek során mindenki egy kicsit jobban megismerte önmagát és a társait, nem utolsó sorban pedig a hatékony problémamegoldás lépéseit is átvettük, hogy a jövőben programjainkat a lehető legkirályabbra szervezzük meg Nektek.
Este kitoltunk Zsuzsival. Na, nem kell rögtön rosszra gondolni! Ez csupán a játék címe. Persze, ideális esetben nem hagytuk volna, hogy ő letudjon ülni egy székre (innen ered a játék neve is), viszont akárhogy küzdöttünk Zsuzsi rendületlenül csak kapott helyet magának valahol. Hát… végül is mondhatjuk azt is, hogy csak nem akartunk rosszat neki, nem?:) Ezt követték a nagy beszélgetések és az ugratások, ahogy az már lenni szokott, majd néhányan a kitartóbbak közül együtt is nézték ahogy a nap felkeltét a tábor utolsó reggelén.
Mivel tartjuk magunkat valamirevaló önkénteseknek, de elsősorban emberségesnek, az utolsó reggel takarítással telt. Ezt követte egy hosszú reggeli, majd mindenki búcsút intett egymásnak. Mikor az érzéseikről kezdtük faggatni a fiatalokat csupa pozitív visszajelzést kaptunk, mindenki úgy gondolta közelebb kerültek a csapattagok egymáshoz és készenállunk arra, hogy az ötleteinket közös munkával megvalósítsuk. Szívből reméljük, hogy ezekre majd Ti is eljöttök, hiszen mi ezért dolgozunk. Legyen szó az Élő Múzeumról, Diáknapokról vagy Gólyabálról minden évben az ATA helyi önkéntesei bevetik magukat, ez pedig most velünk sem változik, sőt reméljük évről-évre csak jobbak és jobbak leszünk.
