Kiket nevezünk sérültnek? Hol vannak ők? Miért nem találkozunk velük munkahelyünkön, közösségünkben vagy akár a televízióban? És hogyan tudjuk őket támogatni amindennapjaikban? Ezek azok a kérdések amikre a legújabb mobilitásunk, egy ifjúsági csere kíván válaszokat adni.
Mi, mint társadalom nem ismerjuk ennek a színes közösségnek a szükségleteit, vágyait, hogy hogyan is közelítsük meg őket tisztelettel és szeretettel. Ez részben azért van, mert nincs belefoglalva az iskolai tananyagba (habár mi igen határozottan érvelünk ennek szükségessége mellett), ugyanakkor viszont ez kissé a tabutémák közé tartozik és nem beszélünk róla nyíltan. Félünk nehogy tiszteletlenek legyünk, bántók és különben is szívesebben koncentrálunk azokra a dolgokra melyekben kényelmesen érezzük magunkat, ahelyett, hogy javítanánk hozzáállásunkon és olyan készségeket fejlesztenénk melyek valóban hasznosak a közösség számára. Ez a meggondolás áll a kezdeményezésünk hátterében. Célunk, hogy ismertessük a megfelelő hozzáállást a sérültek iránt, a viselkedési szabályokat, így segíteni képes tagokká téve őket, akik tisztában vannak hogyan kell ezeket az embereket támogatni mindennapjaikban.
Az Erasmus+nak köszönhetően 40 résztevő érkezett erdélyi kisvárosunkba, Székelykeresztúrra 8 országból (Törökország, Görögország, Lengyelország, Olaszország, Németország, Szlovákia, Magyarország és természetesen Románia). Nyolc napon át fogunk együtt tanulni nem formális oktatási módszerek és tapasztalatszerzés révén, miközben olyan szakértőktől sajátítunk el tudást, mint Remus Ilisie, egy siket nagyváradi művész, Lavinia Chitu, siketek halló gyermeke (CODA) és Filipov-Soó Zsuzsa, a Három Galamb Egyesület alapítója. Utóbbi meginvitálta csoportunkat egyesületéhez, így bevetve az addig elsajátított elméleti tudást egy egész napot tudunk majd sérültekkel dolgozni, játszani, zenélni és alkotni.
A mobilitás végére résztvevőink érzékenyebbé válnak a sérült személyek iránt, olyan tudást sajátítanak el amely segít nekik a megfelelő attitűd, viselkedés kialakításában. Ezek mellett természetesen barátságok is kialakulnak és amint túlesünk a kultúrsokk kellemetlen élményén teljesen tudjuk majd egymás különbségeit elfogadni és csodálni azt, hogy mennyire mások ugyanakkor színesek és csodálatosak vagyunk mindannyian.
0