Hírek

Egy más országba költözni mindig hatalmas kaland, ha pedig önkéntesnek mész, talán még nagyobb is. Új emberekkel találkozol, új nyelveket ismersz meg (a mi esetünkben kettőt is) és egy teljesen ismeretlen kultúrát, ami kérdés nélkül egy fantasztikus lehetőség, hogy úgy személyes, mint szakmai téren fejlődjünk. Ezen kívül persze nagyon szórakoztató tapasztalat is. Ugyanakkor nem minden arany, ami fénylik, és nem minden olyan egyszerű, mint ahogy az első látásra tűnik.


Belevágni egy önkéntes projektbe igazi érzelmi hullámvasút, hogy finoman fogalmazzak. Előszőr is, hatra hagysz mindent amíg odáig ismertél: a saját kultúrádat, beszélt nyelvedet, a szeretteidet… Az én esetemben hihetetlenül szerencsés voltam, amiért egy olyan vagány egyesülethez kerültem önkéntesnek, mint az ATA. A csapat összes tagja a segítségünkre siet bármikor beszélni szeretnénk valamiről, és ugyanez a helyzet a többi önkéntessel is. Végső soron, itt, Keresztúron ők az én családom. Mindazonáltal, úgyis keresztül kell menj a beilleszkedési fázison, ami néha nagyon terhes és magányos tud lenni.

Az én tapasztalatom alapján sokat segített, hogy engedtem magam néha szomorúnak lenni, hallgattam a szükségleteimre. Például volt néhány nap amikor egyszerűen nem tudtam lépést tartani az eseményekkel az érzelmi állapotom miatt, és ahelyett, hogy kényszerítettem volna magam, hogy előadjam minden rendben, egyszerűen csak sírtam egy jót, vagy beszéltem valakivel. Ezek a pillanatok lehet sokszor előfordulnak majd az önkéntességed alatt, (főleg a projekt elején) és habár néha nehéz őket kezelni, fontos, hogy figyelembe vegyük: ezek múló pillanatok, s az eső után mindig jön a napsütés. Ezenkívül segíthet, ha visszaemlékezünk miért is lettünk önkéntesek. Visszanézve mit is hagytál ott magadból a közösségnek, és milyen örömet szereztél a tagjainak mindig erőt és motivációt ad.


Az érzelmi fent és lentiken kívül, önkéntesnek lenni itt, Székelykeresztúron egy felettébb gazdagító tapasztalat volt idáig. Amikor nem segítkezünk, meglátogatjuk Románia tájait, kirándulunk, időt töltünk egymással és megpróbáljuk magunkba szívni az összes kultúrát, mely körbevesz minket, úgy a nemzetközi légkört a szálláson, mint a helyit ebben a számunkra új országban. Továbbá lassan, de biztosan sajátítjuk el a magyar nyelv alapjait, ami segíti a helyiekkel való kommunikációnkat és a beilleszkedést.

Összességéven ezen az utazáson számtalan kihívással szembesültünk: a nyelvi akadály, kultúrsok, honvágy… De a legjobb dolgok sosem jönnek könnyen. Megpróbálunk tovább fejlődni és tanulni ezalatt a csodás lehetőség alatt, és a legjobb önmagunkat felajánlani a közösségnek minden nap.