Hírek

Minden közösség mögött ott állnak azok az emberek, akik csendes erejükkel, kitartásukkal és elhivatottságukkal valódi változást hoznak. A YouthINC projektben fiatal nagyköveteink ilyen hősöket kutattak fel – hétköznapi embereket, akik rendkívüli hatással vannak környezetükre. A természet gyógyítóitól az igazság hangjaiig és a fáradhatatlan segítőkig történeteik arra emlékeztetnek, hogy a hősiesség nem a hírnévről vagy a dicsőségről szól, hanem arról a bátorságról, hogy törődjünk és cselekedjünk.

Szívből lélekből dolgozunk!

Helyszín: https://maps.app.goo.gl/bA6MYswcpKzznSmH6 

Gondolkodtál már azon, milyen lehet hősnek lenni? Nem kell szuperképesség hozzá – a hétköznapi hősök azok, akik csendben, odafigyeléssel és jószívvel tesznek másokért. Ők azok, akik segítenek, vigasztalnak vagy épp egy mosollyal szebbé teszik a napunkat.

Számunkra ilyen hős Balázsi Csaba, a székelyudvarhelyi Vöröskereszt meghatározó tagja, ezért is állunk most itt, a Vöröskereszt székhelye előtt. Számára a segítségnyújtás nemcsak munka, hanem életforma. Az emberek megbíznak benne, mert tiszta szívből segít – ez a mottója is. Eredményeit kitartó munkával érte el, és bár sok álmát megvalósította, úgy érzi, mindig van hova fejlődni, mindig van kinek segíteni. A figyelem helyett a tettekben hisz – talán épp ezért vált igazi példaképpé.

Balázsi Csaba élete nem indult könnyen, bár kezdetben jómódú családban nevelkedett. Ám negyedik osztályos korában minden megváltozott: édesapját letartóztatták, édesanyja pedig – írástudatlansága miatt – nem tudott dolgozni. Mégis mindent megtett: üvegeket gyűjtött, kukoricát árult, hogy a gyerekeit elláthassa.

Végül azonban nem bírta egyedül, és Csabát állami gondozásba vitték. Az árvaház sem volt egyszerű hely számára – nem tudott sem írni, sem olvasni, és erősen dadogott. Fordulatot egy különleges tanárnő, Johanna hozott az életébe, aki alig két hét alatt segített leküzdeni beszédproblémáját. Johanna nemcsak tanító volt, hanem anyafigurává és példaképpé vált számára – egy igazi hétköznapi hőssé, akinek köszönhetően Csaba útja elindult a változás felé. Ekkor erősödött meg benne a felismerés, hogy az életben valódi, jó szándékú emberek is léteznek – olyanok, akik önzetlenül akarnak segíteni másokon, sőt, esélyt adni egy új élethez.

Johanna után Csaba életében újabb fordulat következett: régi szomszédai megtudták, hogy árvaházba került, és úgy döntöttek, magukhoz veszik. Iskolába íratták, tisztességgel nevelték, így ő cserébe segített a ház körüli munkákban. Már ekkor megfogalmazódott benne az elhatározás: egyszer vissza szeretné adni mindazt a jót, amit másoktól kapott. Ez az élmény mélyítette el benne az emberség és a segítés iránti elhivatottságot, ami azóta is végigkíséri életét.

Már gyermekként vonzotta a hegyimentők, rendőrök és főként a tűzoltók munkája – mindig is érezte, hogy a segítségnyújtás közel áll hozzá. Harmincévesen eladóként dolgozott egy benzinkúton, de hamar rájött, hogy ez nem az, amire vágyik: az emberek csak siettek, nem volt tér valódi kapcsolódásra. Ő viszont mindig is az emberi kapcsolatokban és a segítésben találta meg a valódi értéket.

Egy régi barátja ajánlására Csaba lehetőséget kapott az akkor alakuló Erdély Mentőcsoportnál. Rögtön érezte, hogy ez az ő útja, és belevágott: elvégzett egy hat hónapos elsősegélynyújtó képzést, majd 480 órát töltött a sürgősségi osztályon. Ez az élmény mélyen megérintette, és megerősítette benne, hogy a segítés az ő hivatása. Bár akkor még nem vették fel a csapatba, hat évvel később azonban visszahívták, s ez a hívás igazolta, hogy megérte a kitartás. Ekkor viszont Csaba már a Vöröskereszt aktív tagjaként dolgozott szenvedéllyel.

Ekkor érkezett egy új lehetőség: a székelyudvarhelyi belvárosi unitárius egyházközség szolgálatába léphetett, ahol egy szolgálati lakást is kapott – így végre megvalósíthatta régi álmát: kutyát tarthatott. Az új munkakör nemcsak otthont adott, hanem közösségi szerepvállalásra is lehetőséget nyújtott. Olyan rendezvényeken segít, mint az Artz fesztivál és az Omnium sportolimpia, illetve aktívan részt vesz az ODFIE (Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet) különféle közösségi projektjeiben, ahol minket is inspirál az önzetlen segítésre.

Ez az életforma azonban hatalmas kihívásokat hoz magával. 2024-ben, amikor beomlott a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium bentlakása, Csaba is részt vett a mentési munkálatokban. Visszaemlékezve elmondta: ilyenkor minden mást kizár, csak a segítségnyújtásra koncentrál, akár az életét is kockára téve. Így történt azon a napon is, amikor tűzön-vízen át harcolt a diákok biztonságáért.

Csaba pozitív személyisége és önzetlen hozzáállása mély nyomot hagy az emberekben. Erre jó példa az Off Road közösséggel való kapcsolata: a kemény, terepjárós férfiak közé is sikerült úgy beilleszkednie, hogy segítő célokra motiválta őket. Ma már nemcsak hobbiból járják a terepet, hanem például eltűnt emberek keresésében is részt vesznek – így a korábban cél nélkül elégetett üzemanyag most értelmet nyert. Csaba büszkesége és öröme az interjúban is érezhető volt – ritka az ilyen hatás, amely valódi példát ad másoknak.

Csaba nemrég az országos mentőhálózat tagja is lett – ez azt jelenti, hogy bármilyen országos vészhelyzet esetén azonnal bevethető. Arcán látszott az a csendes büszkeség, amit az ad, hogy még több embernek segíthet.

Nem a hősködés hajtja, hanem az őszinte elhivatottság: nap mint nap, tiszta szívből, bármilyen helyzetben készen áll segíteni. Ha kell, az életét is kockára tenné másokért – ez teszi őt valódi hőssé. Csaba nem csak dolgozik – ő ÉL azért, hogy jobbá tegye a világot, és ezt azok is érzik, akik a közelében vannak.

Hírek

Minden közösség mögött ott állnak azok az emberek, akik csendes erejükkel, kitartásukkal és elhivatottságukkal valódi változást hoznak. A YouthINC projektben fiatal nagyköveteink ilyen hősöket kutattak fel – hétköznapi embereket, akik rendkívüli hatással vannak környezetükre. A természet gyógyítóitól az igazság hangjaiig és a fáradhatatlan segítőkig történeteik arra emlékeztetnek, hogy a hősiesség nem a hírnévről vagy a dicsőségről szól, hanem arról a bátorságról, hogy törődjünk és cselekedjünk.

Egy toll, amely erőt ad

Helyszín: https://maps.app.goo.gl/UiZJxyFsNHAAHHwG6?g_st=ifm 

A hétköznapi hősök egyszerű emberek, akik a mindennapi életükben önzetlenül cseleksznek mások érdekében, nem elismerés céljából, hanem belső erkölcsi indíttatásból.  Ha róluk esik szó, mindenkinek eszébe jut legalább egy személy, ki valaha segítette, támogatta őket vagy közösségüket. Azok számára, akik a női sorsok, kihívások és önmegértés témái iránt érdeklődnek, Szilveszter Andrea írónő neve gyakran felmerülhet, amikor hétköznapi hősökről esik szó.

Andrea életében az irodalom mindig is különleges szerepet játszott az életében. Már kiskora óta verseket írt és naplót vezetett, s idővel rájött, hogy a próza áll hozzá a legközelebb.

Iskolás évei alatt zene szakon tanult, viszont idővel az írás lett az önkifejezés eszköze. Bár szülei nem mindig értették meg az írás iránti szenvedélyét, de számára az irodalom mindig is menedéket jelentett. Egyetem után Afrikába utazott, ahol elkezdett komolyabban naplót írni és megosztani alkotásait. Az ott töltött idő alatt, a nyelv ismeretének köszönhetően közelebbről is megismerte a helyi emberek történeteit, különösen a nőkét, akik őszintén meséltek neki életük nehézségeiről és küzdelmeiről. Ezek az élmények mély hatást gyakoroltak rá, és megerősítették abban, hogy az írás az ő útja.

Megjelent kéziratában az Idegen test, a Smink és a Nő a tükörben című művei, amelyek komoly visszhangot keltettek, tovább erősítve irodalmi pályáját. Különösen az Idegen test váltott ki élénk reakciókat, hiszen tabuk nélkül tárja fel teste változásait és azok hatását nőiességére, anyaságára. A legtöbb visszajelzést Facebookon, a Nő a tükörben oldalon kapja. Bár nem minden reakció pozitív, az építő jellegű kritikákat kifejezetten értékesnek tartja, hiszen ezekből sokat lehet tanulni.

Munkássága során Lang Zsolt kortárs író nagy hatással volt rá, és ekkor értette meg, hogy nem a lájkok számítanak, hanem az írás mélyebb üzenete. Az irodalmat segítőszakmának tartja, és sokan megkeresték már írásai miatt. Különösen azokat a történeteket érzi magához közel, amelyek női sorsokat és küzdelmeket mutatnak be, de alkotásai nem kizárólag erre a témára korlátozódnak. Gyerekeknek is ír, emellett családjáról és férjéről is született verse, aki már az első kötet első bemutatóján is ott volt. 

Andrea házának emeletén van egy különleges hely, amit „olvasószobának” nevez. Ide vonul el, ha nyugodt környezetre van szüksége, és szeretne írni vagy gondolkodni. A szoba tele van könyvekkel, jegyzetfüzetekkel és személyes tárgyakkal, amelyek inspirálják. Minden dologhoz egy-egy emlék kötődik: van, amit utazásai során szerzett, másokat ajándékba kapott, de mindegyikhez tartozik egy történet. Ez az a hely, ahol igazán szabadnak érzi magát, és ahol az ihlete mindig előtör.

Bár nem tervez könyvsorozatot írni, ha mégis erre adná a fejét, az az életéről szólna. Mégis, az írást nem kívánja főállásként folytatni, mert attól tart, hogy elvesztené a lényegét. Viszont, szívesen részt venne pályázatokban, ösztöndíjakban és íróklubokban, hogy tovább fejlődhessen.

Szerinte könyvet ajánlani nagy felelősség és nem könnyű feladat, mert minden olvasónak más jelent gyógyírt egy adott mű. Nem szeretne ebben túlságosan kategorikus lenni, hiszen mindenki másképp viszonyul a könyvek témáihoz és üzeneteihez, így inkább azt tanácsolja, mindneki önmaga találja meg a hozzá illő olvasmányt. Ugyanakkor szakkönyveket már könnyebben és szívesebben ajánl, különösen kamaszoknak vagy kamaszok szüleinek.

Andrea versei olyan témákat érintenek, amelyek néhány ember számára tabunak számítanak, de sokaknak segítenek. Írásai által átadott érzelmek és gondolatok hatalmas lelki támaszt is nyújthatnak azok számára, akik ezekkel a gondokkal néznek szembe nap mint nap. Ezért is tekinthetjük Andreát egy minennapi hősnek: verseihez minding fordulhatunk, ha egy kis lelki, érzelmi felüdülésre van szükségün.

Ugyanis, amikor mi is megismertük Szilveszter Andrea költészetét, minket is mélyen megérintett az a nyíltság és bátorság, ahogyan a fájdalomról és a küzdelmekről beszél – ugyanakkor nem feledkezik meg a hála fontosságáról sem.  A Te Deum című versében például Istennek mond köszönetet az élet apró örömeiért: a nyugodt álomért, a családért, a hitért és az otthon melegéért. Ez az egyszerű, de annál mélyebb üzenet számunkra is emlékeztető lett arra, hogy a boldogságot nem a nagy dolgokban kell keresnünk, hanem a hétköznapok csendes ajándékaiban. Andrea sorai bennünk is elindították a gondolatot, hogy tanuljunk meg hálásnak lenni – és ezáltal jobban jelen lenni a saját életünkben is.

„Ma nem kérek,Uram. Csak egy szó rebeg ajkamon:hála. Gyarló lennék, tehetetlen,ha szívem többre vágyna.” — Szilveszter Andrea, Te Deum

Hírek

Minden közösség mögött ott állnak azok az emberek, akik csendes erejükkel, kitartásukkal és elhivatottságukkal valódi változást hoznak. A YouthINC projektben fiatal nagyköveteink ilyen hősöket kutattak fel – hétköznapi embereket, akik rendkívüli hatással vannak környezetükre. A természet gyógyítóitól az igazság hangjaiig és a fáradhatatlan segítőkig történeteik arra emlékeztetnek, hogy a hősiesség nem a hírnévről vagy a dicsőségről szól, hanem arról a bátorságról, hogy törődjünk és cselekedjünk.



Zsuzsa néni kertje, hol a növények mesélnek

Helyszín: https://maps.app.goo.gl/7oHKEKn8iA3pdaDe9 

A hétköznapi hősök egyszerű emberek, akik a mindennapi életükben önzetlenül cseleksznek mások érdekében, nem elismerés céljából, hanem belső erkölcsi indíttatásból.  Ha róluk esik szó, mindenkinek eszébe jut legalább egy személy, ki valaha segítette, támogatta őket vagy közösségüket.

Székelykeresztúr és a környező falvakban sokak számára Vári Zsuzsa néni neve jut eszébe, mikor hétköznapi hősre gondol. Rugonfalván született, s azóta is itt él. Története erről a helyről bontakozik ki, hol megalapította családját és létrehozta a csodakertjét. Zsuzsa néni sok féle néven ismeretes a közösségünkben: gyógyító, füves néni, gomba lovag, nagymama és édesanya. Ez is mutatja, mennyi területen, mennyi ember számára vált meghatározóvá.

A természettel való bensőséges kapcsolata már gyermekkorában kialakult. A család a játéktól a munkáig mindent a szabadban végzett, összes tevékenységük a természethez kötődött. Az iskolában kiemelkedő eredményeket ért el a természettudományos tantárgyakból, ami már ekkor tükrözte mély, belső szeretetét a természet iránt. Elmondása szerint, tudásának nagy része ebből az időszakból eredeztethető, amikor az idősebbektől elleste a házi gyógymódokat és természetes orvoslási technikákat.

Gimnazista éveit könyvelői technikumban végezte, majd 33 évig dolgozott könyvelőként. Bár soha nem tervezett tudatosan pályaváltást, amikor 50 évesen lehetősége nyílt a korkedvezményes nyugdíjba vonulásra, úgy érezte, elérkezett az idő, hogy valóra váltsa gyermekkori álmát: hogy végre teljes mértékben a természettel foglalkozhasson.

Férjével együtt elhatározták, hogy létrehoznak egy szarvasgomba telepet, amely akkoriban egyedi kezdeményezés volt Romániában. Számos akadály állt előttük, de nem hátráltak meg. Zsuzsa néni betanított egy kutyát a szarvasgomba keresésére, ami szintén újdonságnak számított. Később egyetemi szakemberek is érdeklődtek a módszere és kutyája iránt. Minden szaktudás nélküli sikere mögött hite, fáradhatatlan munkája és kitartása állt. 

Kertjükben létrehoztak egy saját szarvasgomba erdőt, amelyet a gyűjtőtt gombaspórákkal telepítettek be. Hosszú évek odaadó munkájának eredményeként már kilenc éve terem náluk a szarvasgomba. A gombák iránti szakértelmét az ELTE kutatói is elismerték, és együttműködésbe kezdtek vele. Gombamintákat adományozva az egyetemnek segítette a kutatások előrehaladását, hozzájárulva így tudományos célok eléréséhez. Kemény munkájának elismeréseként 2009-ben Budapesten a Szent László Szarvasgomba Lovagrend lovaggá ütötte.

2023-ban egy rekordnagyságú, félkilós szarvasgomba is termett, férje azonban sajnos ebben az évben hunyt el, így nem láthatta meg sok munkájuk “gombáját”. Zsuzsa néni számára ez a gomba lett férje hagyatéka. Azóta a szarvasgomba-termesztés kultúrája egyre elterjedtebb Romániában, mely az ő kis erdejéből indult el.

Zsuzsa néni immár 25 éve gyűjti és dolgozza fel a gyógynövényeket. Napjainkban legnagyobb segítsége a lánya, akivel együtt járják a mezőket és réteket. Meggyőződésük alapján egyszerre soha nem gyűjtenek nagy mennyiséget, hisz úgy a növények elvesztenék valódi értéküket. A frissen feldolgozott növények szinte élettel telve száradnak meg, miközben megőrzik minden hasznos tulajdonságukat. Ezekből aztán teákat, gyógykészítményeket állítanak elő, mondván, hogy a természet “Isten patikája”, amely mindig nyitva áll az ember előtt, hogy begyűjtse belőle, amire szüksége van.

Bár termékeit Zsuzsa néni nem kifejezetten hírdeti sehol sem, mégis nap mint nap számos ember fordul meg házánál vásárolni és tanácsot kérni tőle. Évente rengeteg turistacsoport érkezik hozzá érdeklődni és tanulni a gyógynövényekrők, gombákról.

Zsuzsa néni sosem törekedett hírnévre, mégis nagy ismeretségnek örvend és sokan tisztelik. Az emberek csodálják elhivatottságát, a természettel való alázatos és szorgalmas munkáját. Sikerei ellenére szerény maradt, és legfőbb célja ma is változatlan: hogy megőrizze és tovább adja az ősi tudást, értékeket, így tudásával és munkájával a közössége egészségét szolgálja. 

Zsuzsa néni csapatunk pár tagjának támogató és inspiráló nagymamája, így nagyon közel áll szívünkhöz, és mondhatni kissé mindnyájunkénak érezzük. Csodálattal tekintünk élettörténetére és kitartására, melyből próbálunk mi is átvenni egy darabot és magunkkal vinni. Így számunkra ő egy igazi példaképnek tekinthető.