Hírek
A jelenlét ereje
Néhány nappal ezelőtt ellátogattunk az énlaki iskolába és a székelyszentkirályi polgármesteri hivatalba, számos különböző tevékenységet és eszközt magunkkal vive. Workshopokat tartottunk gyermekeknek, fiataloknak (az előkészítő osztálytól a nyolcadik osztályig), valamint felnőtteknek is. Számunkra a foglalkozások már jóval az esemény előtt elkezdődtek, hiszen közösen terveztük meg, írtuk össze és szerveztük meg azokat a tevékenységeket, amelyeket a résztvevőknek szerettünk volna kínálni.
A fő tevékenységünk az upcycling, vagyis az újrahasznosítás kreatív formája köré épült. Miután levetítettünk egy rövid, szemléltető videót a témáról, és beszélgettünk arról, hogyan lehet a hulladékanyagokat valami új és hasznos dologgá alakítani, következett a gyakorlati rész.
A résztvevők kis csoportokban dolgoztak, és az volt a feladatuk, hogy teljesen a nulláról tervezzenek és készítsenek el egy játékot – például egy kosárlabdapályát – kizárólag az általunk biztosított újrahasznosítható anyagok felhasználásával. Kartondobozok, műanyag palackok, filctollak és különböző kreatív eszközök álltak rendelkezésükre. A fő tevékenység mellett játékokat is játszottunk, és kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy minden résztvevő érezze: fontos, értékes és megbecsült tagja a csoportnak.
A Sárga Házban tartott értékelés során arra a következtetésre jutottunk, hogy sikerült bevonnunk a résztvevőket a projektbe, és többükben felébresztenünk az érdeklődést és a kíváncsiságot a fenntarthatóság iránt.
Egy ponton Mate bekapcsolódott a beszélgetésbe, és mondott valamit, amit valószínűleg soha nem fogunk elfelejteni: „Mi, az ATA, vagyunk az a lehetőség, amellyel ezek a gyerekek találkozhatnak.”
Ez a gondolat teljesen megváltoztatta azt a szemléletet, ahogyan a workshopokra és az egész projektre tekintettünk.
A célunk nem csupán az volt, hogy bevonjuk őket a tevékenységekbe. A legfontosabb célunk az volt, hogy jelen legyünk. Egyszerűen ott legyünk mellettük. Hogy új nézőpontokat és új lehetőségeket mutassunk nekik, amelyekről talán korábban nem is tudtak. Ezek a workshopok nem rólunk és nem a mi teljesítményünkről szólnak. Ezek a foglalkozások a résztvevőkről szólnak, értük vannak, és velük együtt valósulnak meg, függetlenül attól, hogy éppen ki vezeti őket.
Ezért a legfontosabb feladatunk a jelenlét és az aktív részvétel. Azon a napon megnevettettük őket, futtattuk őket, alkotásra ösztönöztük őket, és lehetőséget adtunk nekik az új dolgok felfedezésére. Nem minden résztvevő kapcsolódott be ugyanolyan mértékben, de mindannyian megtapasztalhatták, milyen egy nemformális oktatáson alapuló foglalkozás.
Természetesen még sokat kell fejlődnünk mint oktatók és foglalkozásvezetők, ezt mi magunk is látjuk. De ott voltunk velük, és megosztottuk velük ezt az élményt. Mi pedig úgy hisszük, hogy végső soron ez az, ami igazán számít.
