Hírek
Önkéntesünk szemével: különbségek spanyol és helyi gyerekek közt
Mióta Székelykeresztúron élek, elég sok különbséget vettem észre abban, hogy a gyerekek hogyan viselkednek itt, és hogyan viselkednek Spanyolországban. Bár a gyerekek fajra, országra vagy nemre való tekintet nélkül gyerekek; mindig észrevehető különbségek vannak abban, hogyan élik meg gyermekkorukat.
Spanyolországban megfigyelhető, hogy a gyerekek legtöbbször túl gyorsan nőnek fel. Nagyon kicsi gyerekekből serdülőkké válnak. Bár az okok nagyon eltérőek lehetnek, ez általában a közösségi médiának való kitettségnek köszönhető, és annak, hogy ezek hogyan befolyásolják azt, hogyan kell viselkedniük ahhoz, hogy beilleszkedjenek. Tanári tapasztalatom során azt tapasztaltam, hogy 8 évesek úgy viselkednek, mint ha 12 évesek lennének, és bár ez nem rossz, szomorú látni, hogy kihagyják gyermekkoruk egy részét, hogy menőbbnek tűnjenek más gyerekek számára. Nem gyakran látni gyerekeket az utcán a barátaikkal játszani vagy a parkba menni, hacsak nem egészen kicsi gyerekekről beszélünk. Sőt, ez meglátszik azon is, ahogy öltözködnek, vagy akár a szüleik olykor hogyan öltöztetik őket. Rajzfilmes pólók vagy gyerekruhák helyett tizenéves ruhákat viselnek, de a saját méretükben. Már az óvodában is látható, hogy általában nagyon semleges ruhát viselnek, és ennek hátterében gyakran az áll, hogy elkerüljék, hogy a többi gyerek kinevesse őket.
Keresztúron több különbséget is észrevettem e tekintetben. Az óvodában azt látom, hogy a gyerekek tutit, dinoszaurusz inget, sőt szuperhősök jelmezét viselik, anélkül, hogy karneválról lenne szó. Olyan üdítő látni, hogy ruháik valóban tükrözik a korukat és a tetszésüket. Még az általános és középiskolában is láthatunk olyan diákokat, akik olyan kiegészítőket viselnek, amelyeket a nagyobb városokban vagy más országokban gyerekesnek vagy nevetségesnek tartanának. Ezenkívül minden alkalommal, amikor sétálni megyek, gyerekeket látok biciklizni vagy játszani a főtéren. Múlt csütörtökön a gyermeknapi fesztiválon szerveztünk tevékenységeket, és több mint száz, különböző korosztályú gyereket fogadtunk. Az egyik általunk kínált tevékenység az arcfestés volt, és általában azt gondolná az ember, hogy ez csak kisgyermekek, óvodások vagy akár kisiskolások számára készült. Nálunk azonban még 10 éves gyerekek is részt vettek, és nagyon jól érezték magukat, és nagyon örültek az arcfestésüknek. Ők is részt vettek az érzékszervi játékban, és néhányan karkötőt is készítettek.
Összefoglalva, bár ez csak az én személyes felfogásom a gyerekekről itt, és természetesen minden gyerek más és más, annyira meglepő látni, hogy a gyerekek országonként eltérően viselkednek.
