Minden közösség mögött ott állnak azok az emberek, akik csendes erejükkel, kitartásukkal és elhivatottságukkal valódi változást hoznak. A YouthINC projektben fiatal nagyköveteink ilyen hősöket kutattak fel – hétköznapi embereket, akik rendkívüli hatással vannak környezetükre. A természet gyógyítóitól az igazság hangjaiig és a fáradhatatlan segítőkig történeteik arra emlékeztetnek, hogy a hősiesség nem a hírnévről vagy a dicsőségről szól, hanem arról a bátorságról, hogy törődjünk és cselekedjünk.
Szívből lélekből dolgozunk!
Helyszín: https://maps.app.goo.gl/bA6MYswcpKzznSmH6
Gondolkodtál már azon, milyen lehet hősnek lenni? Nem kell szuperképesség hozzá – a hétköznapi hősök azok, akik csendben, odafigyeléssel és jószívvel tesznek másokért. Ők azok, akik segítenek, vigasztalnak vagy épp egy mosollyal szebbé teszik a napunkat.
Számunkra ilyen hős Balázsi Csaba, a székelyudvarhelyi Vöröskereszt meghatározó tagja, ezért is állunk most itt, a Vöröskereszt székhelye előtt. Számára a segítségnyújtás nemcsak munka, hanem életforma. Az emberek megbíznak benne, mert tiszta szívből segít – ez a mottója is. Eredményeit kitartó munkával érte el, és bár sok álmát megvalósította, úgy érzi, mindig van hova fejlődni, mindig van kinek segíteni. A figyelem helyett a tettekben hisz – talán épp ezért vált igazi példaképpé.
Balázsi Csaba élete nem indult könnyen, bár kezdetben jómódú családban nevelkedett. Ám negyedik osztályos korában minden megváltozott: édesapját letartóztatták, édesanyja pedig – írástudatlansága miatt – nem tudott dolgozni. Mégis mindent megtett: üvegeket gyűjtött, kukoricát árult, hogy a gyerekeit elláthassa.
Végül azonban nem bírta egyedül, és Csabát állami gondozásba vitték. Az árvaház sem volt egyszerű hely számára – nem tudott sem írni, sem olvasni, és erősen dadogott. Fordulatot egy különleges tanárnő, Johanna hozott az életébe, aki alig két hét alatt segített leküzdeni beszédproblémáját. Johanna nemcsak tanító volt, hanem anyafigurává és példaképpé vált számára – egy igazi hétköznapi hőssé, akinek köszönhetően Csaba útja elindult a változás felé. Ekkor erősödött meg benne a felismerés, hogy az életben valódi, jó szándékú emberek is léteznek – olyanok, akik önzetlenül akarnak segíteni másokon, sőt, esélyt adni egy új élethez.
Johanna után Csaba életében újabb fordulat következett: régi szomszédai megtudták, hogy árvaházba került, és úgy döntöttek, magukhoz veszik. Iskolába íratták, tisztességgel nevelték, így ő cserébe segített a ház körüli munkákban. Már ekkor megfogalmazódott benne az elhatározás: egyszer vissza szeretné adni mindazt a jót, amit másoktól kapott. Ez az élmény mélyítette el benne az emberség és a segítés iránti elhivatottságot, ami azóta is végigkíséri életét.
Már gyermekként vonzotta a hegyimentők, rendőrök és főként a tűzoltók munkája – mindig is érezte, hogy a segítségnyújtás közel áll hozzá. Harmincévesen eladóként dolgozott egy benzinkúton, de hamar rájött, hogy ez nem az, amire vágyik: az emberek csak siettek, nem volt tér valódi kapcsolódásra. Ő viszont mindig is az emberi kapcsolatokban és a segítésben találta meg a valódi értéket.
Egy régi barátja ajánlására Csaba lehetőséget kapott az akkor alakuló Erdély Mentőcsoportnál. Rögtön érezte, hogy ez az ő útja, és belevágott: elvégzett egy hat hónapos elsősegélynyújtó képzést, majd 480 órát töltött a sürgősségi osztályon. Ez az élmény mélyen megérintette, és megerősítette benne, hogy a segítés az ő hivatása. Bár akkor még nem vették fel a csapatba, hat évvel később azonban visszahívták, s ez a hívás igazolta, hogy megérte a kitartás. Ekkor viszont Csaba már a Vöröskereszt aktív tagjaként dolgozott szenvedéllyel.
Ekkor érkezett egy új lehetőség: a székelyudvarhelyi belvárosi unitárius egyházközség szolgálatába léphetett, ahol egy szolgálati lakást is kapott – így végre megvalósíthatta régi álmát: kutyát tarthatott. Az új munkakör nemcsak otthont adott, hanem közösségi szerepvállalásra is lehetőséget nyújtott. Olyan rendezvényeken segít, mint az Artz fesztivál és az Omnium sportolimpia, illetve aktívan részt vesz az ODFIE (Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet) különféle közösségi projektjeiben, ahol minket is inspirál az önzetlen segítésre.
Ez az életforma azonban hatalmas kihívásokat hoz magával. 2024-ben, amikor beomlott a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium bentlakása, Csaba is részt vett a mentési munkálatokban. Visszaemlékezve elmondta: ilyenkor minden mást kizár, csak a segítségnyújtásra koncentrál, akár az életét is kockára téve. Így történt azon a napon is, amikor tűzön-vízen át harcolt a diákok biztonságáért.
Csaba pozitív személyisége és önzetlen hozzáállása mély nyomot hagy az emberekben. Erre jó példa az Off Road közösséggel való kapcsolata: a kemény, terepjárós férfiak közé is sikerült úgy beilleszkednie, hogy segítő célokra motiválta őket. Ma már nemcsak hobbiból járják a terepet, hanem például eltűnt emberek keresésében is részt vesznek – így a korábban cél nélkül elégetett üzemanyag most értelmet nyert. Csaba büszkesége és öröme az interjúban is érezhető volt – ritka az ilyen hatás, amely valódi példát ad másoknak.
Csaba nemrég az országos mentőhálózat tagja is lett – ez azt jelenti, hogy bármilyen országos vészhelyzet esetén azonnal bevethető. Arcán látszott az a csendes büszkeség, amit az ad, hogy még több embernek segíthet.
Nem a hősködés hajtja, hanem az őszinte elhivatottság: nap mint nap, tiszta szívből, bármilyen helyzetben készen áll segíteni. Ha kell, az életét is kockára tenné másokért – ez teszi őt valódi hőssé. Csaba nem csak dolgozik – ő ÉL azért, hogy jobbá tegye a világot, és ezt azok is érzik, akik a közelében vannak.
